Elemek és emberek
A természetben föllelhető kémiai elemeket már mind ismerjük. Közönséges viszonyok között nem létező társaikat csak úgy vizsgálhatjuk, ha előbb előállítjuk az atomjaikat.
Írta: Rob Dunn
Fényképezte: Max Aguilera-Hellweg
Bolygónk minden ismert (és nem ismert) anyaga kémiai elemekből, pontosabban ezek atomjaiból épül fel. Ezek az atomok immár több milliárd évesek, zömmel az Ősrobbanás idején, vagy csillagok szétrobbanásakor szóródtak szét az űrben, majd épültek be Földünk anyagaiba. Mind a mai napig állandó körforgásban vesznek részt: időről időre gazdát cserélnek, hol kövekbe, hol élőlényekbe, hol parányokba, hol óriásokba épülnek be.
A 19. század végén egy orosz tudós, Dmitrij Mengyelejev rendszerbe foglalta az akkor ismert elemeket: növekvő tömegük szerint, illetve a tömeg növekedtével ismétlődő, visszatérő tulajdonságaik alapján táblázatot állított össze. Mengyelejev rendszerét később atomszerkezeti alapon is sikerült alátámasztani: minden elem rendszámot kapott, amelyből rögtön tudható, hogy atommagja hány protont tartalmaz.
1940-re földi környezetünk minden régóta létező, stabil elemét megismertük egészen a 92-es rendszámú uránig, beteltek a táblázat Mengyelejev által üresen hagyott négyzetei, az akkor még nem ismert elemeknek megfelelő helyek. A munka azonban ezzel nem ért véget. Kiderült ugyanis, hogy az uránon túl egészen új világ nyílik meg: az úgynevezett transzurán elemek birodalma. Ezek az elemek erősen radioaktívak, rendkívül bomlékonyak, így nem maradhattak fenn évmilliárdokon keresztül – előbb létre kell hoznunk őket, ha tulajdonságaikat meg akarjuk ismerni.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2013. májusi lapszámában.