Cetvadászok végórái
Egyre kevesebb az újmódi viking, Norvégiában lassan kihal egy ezredéves mesterség: a Lofoten szigetek vizeiről eltűnnek a bálnavadászok.
Írta: Roff Smith
Fényképezte: Marcus Bleasdale
Úgy megfogyatkoztak Norvégiában a bálnavadászok, hogy már a természetvédők sem igazán aggódnak a cetek miatt; szép nyugodtan kivárják, amíg (legalábbis hazai vizeken) kivész a mesterség. Pedig tudhatják, hogy már ma sem zavarnak sok vizet a cetvadászok; ténykedésük fenntarthatónak mondható, hisz a becslések szerint megnyugtatóan népes populáció, 130 ezer csukabálna honos az Atlanti-óceán északi térségében.
Cetvadászból alig néhány maradt, a tőkehalüzlet viszont egyre jobban föllendül, s közben Lofoten szigetvilágának képe is gyökeresen átalakul. Skrova szigetén alig egy emberöltővel ezelőtt még valósággal pezsgett az élet a kikötőben. Jöttek-mentek a hajók, nyolc üzem működött éjjel-nappal, dolgozta fel a rengeteg tőkehalat, heringet.
Akkoriban még a halásznépnek és a cetvadászoknak is pompásan ment a soruk a szigeten; az 1980-as évek elején az a szóbeszéd járta, hogy lélekszámához viszonyítva egész Norvégiában Skrován találni a legtöbb milliomost. Dúsgazdag üzemtulajdonosok, módos halászgazdák jártak ki a tengerhez dolguk végeztével, élvezték a napsütést a kikötő egyik padján. Az a nevezetes pad végül találó nevet kapott a helyiektől: millionærbænken – vagyis „a milliomosok padja”.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2013. júniusi lapszámában.