Utolsó trillák?

Írta: Jonathan Franzen
Fényképezte: David Guttenfelder

Észak-Amerikában szigorú törvények szabályozzák a madarak vadászatát; legfeljebb vásott kölykök lövöldöznek az énekesmadarakra. Azt azonban, ami a mediterrán világban zajlik, nagyon nehezen veszi be az amerikaiak gyomra: évről évre énekesmadarak száz- meg százmillióit gyilkolják le – ki éhsége, ki pénzéhsége csillapítására, ki sportból, ki merő kedvtelésből. 

Ez az elvtelen öldöklés szörnyű károkat okoz. Mivel élőhelyeik egyre pusztulnak, zsugorodnak, az énekesmadarak sok faja eleve veszélyeztetettnek számít. Miközben az északi népek szigorú törvényekkel, sok millió eurós projektekkel védik, a Földközi-tenger mellékén élők halomra gyilkolják a darvakat, a gólyákat, a nagy testű ragadozó  madarakat.Nem kis részt a mediterrán térségben folyó pusztítás miatt csökken olyan ijesztő gyorsasággal számos európai madárfaj egyedszáma.

Az olasz madárvadászoknak és vadorzóknak különösen rossz a hírük. Itália erdőiben és lápvidékein jóformán egész évben ropognak a puskák, aratnak a hálók és egyéb csapdák. 

Aztán ott vannak a haspók, ínyenc franciák: ők a tilalom dacára gátlástalanul fogyasztják többek között a kerti sármányt. Franciaországban amúgy a parti madarak megannyi veszélyeztetett faja is szerepel a vadászható szárnyasok dermesztően hosszú listáján. Spanyolország sem különb e téren: némely vidékeken máig mindennapos foglalatosság az énekesmadarak csapdázása. 

A máltai vadászok is kíméletlenek; őshonos fajok híján az átvonuló ragadozó madarakat is lepuskázzák. A ciprusiak pedig – fittyet hányva minden törvényre, tilalomra – már-már nagyüzemi méretekben vadásszák, és tányérszám falják a szerencsétlen barátposzátát.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2013. júliusi lapszámában.