Oroszlánkirályság
Úgy mondják, kilenc élete van a macskának. Tény azonban, hogy a Serengeti oroszlánjairól nem hallani efféle bölcsességet.
Írta: David Quammen
Fényképezte: Michael Nichols
A tigris magányos állat. A puma, a leopárd is. A macskafélék közül csak az oroszlán társas lény: falkákba, bandákba tömörül, szövetségesei számát, erősségét az evolúciós haszon szabja meg. De miért olyan fontos számára az együttműködés? Csak így tud nagyobb, erősebb prédát ejteni? Csak csapatban tudja igazán megvédeni a kölykeit? Vagy a területért folyó harc miatt keres társakat?
Ezekre a kérdésekre az elmúlt negyven évben jórészt a Serengeti Nemzeti Park oroszlánjainak vizsgálatából kaptunk választ. A 14 750 négyzetkilométer kiterjedésű, Tanzánia északi határa mentén húzódó erdős-szavannás parkban gnú, zebra, gazella vándorol végeláthatatlan csapatokban, követi az esőt, keresi a dús legelőket.
Az örökösen vándorló csordákon kívül többé-kevésbé egy helyütt élő növényevők, például lantszarvú-, nádi- és víziantilopok, jávorantilopok, impalák, bivalyok, varacskosdisznók is nagy számban lakják a Serengetit. Afrikában egyetlen más nyílt térségben sem él ennyi patás állat egyazon területen. A Serengeti valóságos édene tehát az oroszlánoknak – és így az oroszlánkutatóknak.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2013. augusztusi lapszámában.