Föl, támad a tenger!

Világméretű a klímamelegedés. A tengerek szintje emelkedik, a partokat ár fenyegeti. Van-e még esélyünk?
Írta: Tim Folger
Fényképezte: George Steinmetz
Hogy Földünkre lassan rá sem ismerünk már, annak egyes-egyedül a fosszilis tüzelőanyagokból energiát nyerő emberiség az oka. Azzal, hogy szén-dioxidot és más, üvegházhatású gázokat bocsátunk a levegőbe, az utóbbi száz évben több mint fél Celsius-fokkal növeltük a Föld hőmérsékletét, és úgy 20 centiméterrel a tengerek szintjét.
A légkörben már olyan sok az üvegházhatású gáz, hogy akkor is századokig melegedne a légkör, ha holnap fölhagynánk a fosszilis fűtőanyagok égetésével. Az elkövetkező nemzedékeknek óhatatlanul melegedő világban, emelkedő óceánok, tengerek között kell majd élniük, és egyre gyakrabban kell szembenézniük pusztító kataklizmákkal.
Idén májusban a légkör szén-dioxid-koncentrációja elérte a 400 ppm-et (a légkörben egymillió részecskéből már nem kevesebb mint négyszáz részecske szén-dioxid-molekula). Utoljára hárommillió éve volt ilyen nagy ez az érték; a tengerszint akkoriban 20 méterrel lehetett magasabb a mainál, az északi féltekén alig volt jég.
Még évszázadokba telne, hogy az óceánok szintje újból elérje ezt a magasságot, tehát sok múlik azon, sikerül-e visszafognunk magunkat. Egyelőre rövid távon sem tudjuk megjósolni a jövőt; a fejlemények már eddig is rácáfoltak a várakozásokra, becsléseink sokszor túl derűlátónak bizonyultak.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2013. szeptemberi lapszámában.