Kudarcok
Rettegünk tőle, mindenáron igyekszünk elkerülni, pedig a bukás veszélye mindig ott lappang, ha nekiindulunk fölfedezni a világot.
GEORGE MALLORY – Mallory (álló sor, balról a második) 1924-ben csatlakozott a csapathoz. A kép még az alaptáborban készült; a csúcs felé Mallorynak nyoma veszett. Társai sem jutottak fel az Everestre.
Írta: Hannah Bloch
Ugyanakkor ha nem tartanánk a kudarctól, arra sem éreznénk késztetést, hogy újra meg újra átgondoljuk cselekedeteinket, próbálkozásainkat – vagyis kudarc nélkül nem haladna előre az emberiség.
ROBERT E. PEARY – „Találd meg az utat, vagy törj újat” – volt a szavajárása. A képen az Északi-sarkvidék jegét szemléli 1909-ben, a pólus elérésére tett harmadik kísérlete idején. Ő maga azt írja naplójában, hogy célba ért, de állítását, mérési eredményeit máig sokan vitatják.
ÉSZAKI-SARKI LÉGHAJÓ-EXPEDÍCIÓ – Salomon August Andrée harmadmagával indult 1897-ben az északi pólus felé. Harminchárom év múlva találták meg maradványaikat és sok más mellett a fényképezőgépet, benne az exponált filmtekerccsel, amelyről ez a fotográfia is való.
Mostanára igencsak fölértékelődött a kudarc jelentősége. A diákot, ha nem sikerül neki valami, pedagógusok igyekeznek vigasztalni; menedzserképző intézmények oktatják a kudarc tanulságait; pszichológusok vizsgálják, miként küzdünk meg a kudarccal, azt remélve, hogy következő próbálkozásunk már sikeresebb lesz.
OTTO LILIENTHAL – A 19. századi német mérnök, a siklórepülés úttörője ihlette meg a Wright fivéreket. Ez a kép 1896-ban készült, néhány nappal azelőtt, hogy Lilienthal egy kísérlete során életét vesztette.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2013. szeptemberi lapszámában.