Nagy franc

Írta: Olivia Judson
Fényképezte: Christian Ziegler

A kazuárok nagy testű, röpképtelen madarak, az emu közelebbi, a strucc, a nandu meg a kivi távoli rokonai. Ma három fajuk létezik, kettő csak Új-Guinea és a szomszédos szigetek esőerdőiben honos. Harmadik, legnagyobb termetű képviselőjük, a sisakos kazuár Ausztrália Új-Guinea felé eső északkeleti csücskén, Queensland szövetségi állam északi, trópusi éghajlatú, csapadékos vidékén él. Főleg az esőerdők mélyét lakja, de a vadon szélén is fölbukkan, a porták udvarára is besétál.

A kazuár azonban nem holmi kerti díszmadár. Ha kihúzza magát, kifejlett hímje magasabb egy középtermetű nőnél vagy alacsony férfinál, súlya elérheti a fél mázsát. A kifejlett tojó még a hímnél is magasabb, és akár 70 kilót is nyomhat. A ma élő madarak közül csak a strucc termetesebb, bár tény, hogy a kazuár valamelyest kisebbet mutat valódi méreténél – ugyanis nem peckesen lépdel, hanem görnyedten, öregesen bandukol.

A kazuár tollazata fényes fekete, lába pikkelyes. Csak három ujja van, a belsők félelmetes döfőkarommá fejlődtek. Szárnya kicsi, elcsökevényesedett, nyaka viszont hosszú és majdhogynem tarkopasz, csak ritkásan meredeznek rajta hajszerű pihék. A nyaktájék bőre a vörös, a bíbor, a narancsszín és a kék pazar árnyalataiban játszik, a nyaktőnél bőrredők formálta színes lebernyeg csüng. A kazuár további jellegzetessége nagy, barna szeme és hosszú, hajlott csőre, no és a legfeltűnőbb: magas, szarvszerű sisakja.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2013. szeptemberi lapszámában.