Gleccsersirató
Valaha a gleccserek sok évezredes léptékben terjeszkedtek vagy húzódtak vissza. De mára más lett a világ: a szemünk láttára fogynak a jégfolyamok.
Írta: Robert Kunzig
Fényképezte: James Balog
Veszedelmesek voltak régen a gleccserek; az iparosodás előtti időkben még rettegnünk kellett tőlük. Régen még egész falvakat emésztettek el a jégfolyók, aztán a 19. század végére turistalátványossággá szelídültek: Svájcban, a Belvedere Szálló mellett nyaranta alagutat fúrtak a Rhône-gleccserbe, a járaton keresztül be lehetett jutni a fenevad jegeces gyomrába. Akkortájt kezdtük alakítani az új világot – és rombolni a gleccsereket. De egyelőre még nem tűntek el, csak apadnak-fogyatkoznak a jégfolyamok.
Miközben világunk melegszik, a glecscserek harcolnak a túlélésért, igyekeznek visszanyerni egyensúlyukat, magasságukat-tömegüket változtatva elérni, hogy a tetejükre rakódó hó még ellensúlyozza az aljukon fogyó jeget. „Végeredményben alkalmazkodni igyekeznek” – mosolyog Huss. A körülmények mindenütt mások, minden jégfolyamnak külön csatát kell vívnia; Földünkön itt-ott még talán gyarapodnak is a gleccserek, de az Alpokban biztosan nincs már visszaút: ott a jég fele elolvadt az elmúlt száz év folyamán, az olvadékvíz Svájc összes tavát megtöltötte. Ami glecscser még maradt a hegyoldalban, a 21. század végére 80-90 százalékban eltűnik, jósolja Huss.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2013. októberi lapszámában.