Képtelen kulisszák

A vasszigorral uralt észak-koreai társadalomban nehéz megmutatni az igazságot.
Írta: Tim Sullivan
Fényképezte: David Guttenfelder
Észak-Koreából tudósítani annyi, mint nap nap után bizarr, vér nélküli csatákat vívni. Van, amikor ezekben a csatákban a kormány diadalmaskodik; a Rjongtong templomnál először én is bedőltem a hivatalos propagandának. Ám aki sokáig időzik az országban, és alaposan körülnéz, kifoghat jobb napokat, rengeteget megláthat-kideríthet.
2012-ben David Guttenfelder és jómagam az Associated Press kis csapatának tagjaként sokszor megfordultunk, sokfelé eljutottunk Észak-Koreá-ban. Termelőszövetkezetekben jártunk, politikai nagygyűléseken vettünk részt, sőt a phenjani elit egyik legdivatosabb szórakozóhelyét, a Gold Lane tekepályát is megbámulhattuk. Észak-Koreában az emberek többsége ugyanolyan, uniformisszerű ruhát visel; nagy megdöbbenésünkre a pályán szórakozó katonatisztek barátnői kurta szoknyácskában és tűsarkú cipőben parádéztak…
Az esetek zömében csak azt láthatja a külföldi tudósító, amit kísérői, pontosabban a nagy hatalmú, titokzatos felettesek engednek. A kísérők hada szinte piócaként tapad ránk: a repülőtéren fogadnak bennünket, majd köszönnek el tőlünk, és minden reggel a helyi viszonyokhoz képest luxusszintű, külföldiek számára épült szállodaóriás halljában várják a stábot. A hotelben nem akadozik a fűtés és az áramszolgáltatás, az internet is elérhető, de a kopottas márványtermek, az üresen kongó emeletek sehogyan sem tudják visszaidézni az 1970-es évek Las Vegas-i eleganciáját.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2013. októberi lapszámában.