Noé képcsarnoka
Új szerepkör vár az állatkertekre: nagyon sokat tehetnek a kipusztulás felé sodródó állatfajok megmentéséért.
Írta: Elizabeth Kolbert
Fényképezte: Joel Sartore
Egzotikus állatokat évezredek óta gyűjt és tart az ember. Hatsepszut, Egyiptom fáraónője már az i. e. 15. században majmok, párducok és zsiráfok népes seregletének volt büszke tulajdonosa. Maga az intézményesült állatkert azonban viszonylag új keletű találmány. Az Egyesült Államokban 1859-ben, Philadelphiában alakult meg az első zoológiai társaság azzal a céllal, hogy értékesebbet és épületesebbet hozzon létre a vándor állatmenazsériáknál. A polgárháború után tizenöt esztendővel Philadelphia, majd hamarosan Cincinnati és Cleveland városa is állatkertet nyitott.
Az Egyesült Államok állatkertjei egykettőre bekapcsolódtak a veszélyeztetett fajok mentésébe. A Cincinnati Állatkert munkatársai a 19. század végén még kísérletet tettek a vészesen fogyatkozó amerikai vándorgalamb tenyésztésével – fájdalom, sikertelenül. (Martha, vélhetőleg a vándorgalambok közül a legutolsó, az állatkertben pusztult el 1914-ben.) A Bronxi Állatkert munkatársai hasonló szellemben cselekedtek, amikor a 20. század első éveiben – a felmérések szerint akkor már csak 325 bölény járta Észak-Amerika síkságait – szaporítani kezdte bölényállományát.
Igen ám, csakhogy az állatkerteknek el kell tartaniuk magukat, és a látogatók már csak olyanok, hogy nem kifejezetten a hányatott sorsú fajokra kíváncsiak. Robert Lacy, a Chicagói Zoológiai Társaság biológusa így látja: „A fontossági sorrend fogós kérdés. Tartson az állatkert fenséges megjelenésű, pazar bundájú, pompás vadakat, csupán mert azok biztosan behozzák a közönséget? Vagy válasszon inkább kisebb testű, jellegtelen állatokat, amelyek ugyan csak keveseket érdekelnek, de több fajukat lehet megmenteni ugyanabból a pénzből?” Sokak szerint a 21. századra olyan súlyossá válik a fajpusztulás, hogy az állatkerteknek új logika szerint kell majd működniük, ki kell mondaniuk: semmi értelme olyan állatokra áldozni a rendelkezésre álló pénzeket, amelyek köszönik szépen, kitűnően elvannak a világban.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2013. októberi lapszámában.
Az év képei 2024
A National Geographic magazin fotósai fáradhatatlanul járják a világot, hogy megörökítsék a bámulatos tájakat és döbbenetes pillanatokat. A következőkben az idei esztendő legizgalmasabb képeiből tallózunk.
Mesélő kövek
Észak-Amerika őslakosai évezredeken át sziklarajzokon örökítették meg történeteiket. Egyre több ilyen ábrázolást fedeznek fel a kutatók, és azon is nagyon igyekeznek, hogy megismertessék a nagyközönséggel az egykor volt kultúrák örökségét.
Shackleton hajója: megvan végre!
Hogyan találta meg egy roncsvadász hajó elszánt csapata az 1915-ben elsüllyedt Endurance-t Antarktika jege alatt, és hogyan oldotta meg a sarkkutatás egyik rejtélyét?
A stressz ellenszere
A meditáció évezredes gyakorlata sokféle módon befolyásolhatja jótékonyan egészségünket, a stresszt és a szorongást is csillapíthatja.
A Notre-Dame feltámasztása
Öt évvel a tűzvész után Franciaország leghíresebb székesegyháza hamarosan ismét megnyithatja kapuit. Hogyan zajlott a bámulatos helyreállítás, miként teremtették meg újra a hely szakrális jellegét?
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
