Édeni mélység
David Doubilet tizenhét éve fotózta először a csendes-óceáni Kimbe-öböl korallvilágát. Nemrég visszatért megnézni, létezik-e még a varázslatos, ám sebezhető életközösség.
Írta: Cathy Newman
Fényképezte: David Doubilet
Édenkert a Csendes-óceánban: a Kimbe-öböl. Még a kozmosznál is titokzatosabb, különlegesebb világ, meséli David Doubilet búvárfotós. Nagyon más persze, mint a holt, fagyos űr: él és lélegzik, halrajai, korallerdői eleven galaxisok, elképesztőek és szemet gyönyörködtetők, akár a kozmoszbéli szupernóva-robbanás.
A kehelyforma Kimbe-öböl Pápua Új-Guinea térségében, Új-Britannia sziget partjainál húzódik. A sziget alatt egymásnak toluló, ütköző két kéreglemez geológiai csinnadrattája változatos tájat hozott létre. A térség vulkánjai közül három ma is működik, a keskeny part menti self pereme úgy szakad kétezer méteres mélységbe, mintha itt akarna véget érni a világ, a tenger tükre alatt évezredes korallkoronát viselő ormok lánca húzódik.
David Doubilet tizenhét évvel ezelőtt nyolc napot töltött az öbölnél, fotóriportban örökítette meg a víz alatti csodavilágot. Azóta is elevenen élt benne az idill, a vörös ostorkorallmezők, az ezüstösen csillogó halrajok, a kristálytiszta víz varázsa.
És azóta is gyakran támadt föl benne a kétség: vajon túlélheti-e a változásokat a korallrengeteg? „Némelyik zátonyközösség roppant mozgalmas életet él, színkavalkádja Jackson Pollock absztrakt festményeit idézi. A kimbei korallvilág valahogy tunyább, a látvány inkább az impresszionistákra, Monet álmatag képeire emlékeztet” – magyarázza.
Valóban káprázatos a Kimbe-öböl vizének fajgazdagsága, a föl-alá úszkáló, szirteken mászkáló állatok, az áramlatban bókoló, hajladozó növények sokfélesége. A kisujjkörömnyi csikóhaltól az irdatlan ámbráscetig milliónyi különleges lényt látni itt; 536 korall (az ismert fajok több mint fele) és vagy kilencszáz zátonylakó hal szerepel a listán.
Listát írni könnyű, a térség elképesztő fajbőségét magyarázni már jóval nehezebb. A megfejtés ugyanis sokelemű: az eszményi földrajzi viszonyok, a tengeráramlatok, a hőmérséklet és az evolúció szeszélyei is hozzáteszik a magukét. Annyi bizonyos, hogy a földkerekség sok más zátonyvilágához hasonlóan ez a tengerrész is réges-rég sorvadozna, pusztulna már, ha nem lenne olyan távol a civilizációtól, az ember ártó ténykedésétől.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2013. novemberi lapszámában.