Géptelen képek
Daguerre felfedezését szokás a kezdetnek tekinteni, pedig a fotográfia több mint ezer évvel előbb, egy végtelenül egyszerű optikai jelenség bedobozolásával kezdődött.
Szerkesztőségi diskurzus a „lyukas fotográfiá”-ról Bécsi Imre operatőrrel és Hupján Attila fotóssal.
National Geographic magazin: Camera obscura és lyukkamera – egy dolog ez igazából vagy kettő?
Hupján Attila: A camera obscura, magyarán „sötét szoba” eredetileg fénytani jelenség, de a fotográfia fejlődésével egyre inkább tárgyiasult. Sokan már a legegyszerűbb képalkotó eszközt látják benne, részben joggal: végül is minden fényképezőgép kicsinyített camera obscura, a külvilágot vetíti egy sötét helyre, és rögzíti a látványt. A lyukkamera szerkezete is ezen az elven működik, csak annyi benne a különleges, hogy a képet nem optikai lencse, hanem parányi lyuk hozza létre.
Bécsi Imre: Két különböző tér, egy világos és egy sötét, egy külső és egy belső, a valódi és a valódit megjelenítő, közöttük pedig a kapcsolat: egy picinyke lyuk. Ezen a lyukon a fény a sötét doboz, azaz a kamera szemközti falára vetíti a külvilág fordított állású képét. A látvány rögzítéséhez már csak fényérzékeny anyagra van szükség. Ez lehet fotópapír, negatív- vagy diafilm, instant anyag vagy akár a digitális fényképezőgép érzékelője.
Mindketten készítenek és használnak lyukkamerát. Hogyan szerették meg ezt a különleges műfajt?
HA: 1994-ben, egy fotóújságban csodálkoztam rá a pofonegyszerű elven működő lyukkamerákra. Képtelen voltam szabadulni a varázstól, a játékos, felfedezni való világtól; nagyon megtetszett a gondolat, hogy a magam ízlése és céljai szerint ügyeskedhetek össze képalkotó eszközöket.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2013. novemberi lapszámában.