Kína életvonala
Ezernégyszáz éve létfontosságú vízi út az ország északi és déli részét összekötő Nagy-csatorna.
Írta: Ian Johnson
Fényképezte: Michael Yamashita
A Nagy-Csatorna 1800 kilométer hosszan vezet Pekingtől a délvidék egyik nagyvárosáig, Hangzhouig (Hangcsou), írják az atlaszok, ám északi szakaszán, Pekingtől Jiningig már közel négy évtizede lehetetlen hajózni, mert nem elég magas a víz. Jang-ti császár (569–618), a Szuj-dinasztia uralkodója építtette a csatornarendszert – őrült volt az eszme, de nagyszerű lett a végeredmény, állapították meg a kínai történészek.
Tudnivaló ugyanis, hogy Kínában hajdan minden nagy folyó nyugatról keletnek tartott; Jang-ti ezt a földrajzi hátrányt kívánta a nagy vállalkozással ellensúlyozni. Olyan vízi utat akart, amelyen északnyugat felé is szállíthatnak rizst a Jangce termékeny síkságairól, egyrészt hogy élelmezzék az udvart, másrészt – ez még fontosabb ok volt – utánpótlást vinni a hadaknak, mivel Kína örök harcban állt a nomád törzsekkel.
A császár emberei kényszermunkára hajtottak egymillió alattvalót, többségükben földműveseket. Férfiak és nők ásták, több ezer katona őrizete mellett, éjt nappallá téve a csatorna medrét. Mint a 9. századi költő írja, Jang-ti „mérhetetlenül sok szenvedést okozott”, ám eszméje idővel „tengersok áldást hozott a népnek”. A császári hivatal jelentése szerint az építés 171 napot vett igénybe, és a 605. esztendőben fejeződött be. Valójában sokkal tovább, hat éven át tartottak, és rengeteg emberéletet követeltek a munkálatok – ezrek és ezrek vesztek oda a csatorna építésénél, és ezrek pusztultak éhen a falvakban is, mert aki csak bírta a kétkezi munkát, mindenkit elhurcoltak: nem maradt otthon, aki betakaríthatta volna a termést.
A Nagy-csatorna nem csupán vízi szállítóútként volt fontos; politikai szimbólumként Kína erejét és egységét jelképezte, s e két minőségében stratégiai célpontja lett a hódítóknak. Az 1840-es évek elején, az úgynevezett „első ópiumháború” idején az angol csapatoknak sikerült bevenniük a Nagy-csatorna és a Jangce folyó kereszteződésénél Zhenjiang (Csencsiang) városát. Így elzárták az utat Peking felé, elakadtak a gabonaszállítmányok és az adóbevételek, Kína néhány hét múlva kénytelen volt letenni a fegyvert.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2013. novemberi lapszámában.
Ősöreg erdők és féltett hagyományok kincset érő ajándéka a puerh tea
A Kínában magasodó Jigmai-hegy őslakos falvainak népe tradícióihoz ragaszkodva, az ősök módszereivel termeszti immár világhírű, csodálatos aromájú teaféléit.
Középkori szörnyek életre keltői
Így tökéletesítik a mai mesterek a kőmegmunkálás ősi technikáját, és alkotják újjá egy angliai katedrális hajdanvolt szépségét.
Évmilliók titkát őrző barlangok
Egy vakmerő klímakutató feltáratlan üregekbe hatolt be Grönland északi részén. A barlangok kövei nem csak a régmúltról tudósítanak; a jövőt, a globális felmelegedés várható alakulását is sejtetik.
Nagyon látni akartam apám lepkéit
Fotósunk mindent elkövetett, hogy megtalálja a világ egyik legritkább lepkéjét, mert azt a lepkét az ő apja után nevezték el.
Imádott és utált csörgőkígyók
A megújhodás jelképeként tisztelik, az alvilág hírnökeként kárhoztatják. Vadásznak rá, a képzelet sötét bugyraiba száműzik. Sikerül-e eloszlatni a félelmeket, még mielőtt végleg kiirtjuk a legendás csörgőkígyót?
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
