Látomások földközelben
Abelardo Morell az anyaföldet használja vászonként, arra fotózza az amerikai nemzeti parkok gyönyörű tájait, természeti csodáit.
Írta: Tom O’Neill
Fényképezte: Abelardo Morell
Carleton Watkins hatalmas pakkal indult a Yosemite-völgybe, a Bridalveil-zuhataghoz. A 31 esztendős fotográfus 1861-ben, nem sokkal a kaliforniai aranyláz csillapulta után, öszvérkaravánnal érkezett a Sierra Nevada vidékére. Nyolcvan kilométernyi keserves kutyagolás után talált egy kis földdarabot, ahonnan pompásan rálátott a vízesésre. Állványra szerelte masináját, és türelmesen kivárta a legjobb fényeket.
Százötven év múlva Abelardo Morell következett. „Nekem azért sokkal könnyebb utam volt odáig” – mosolyog a 65 éves, kubai származású fotós. A Yosemite Nemzeti Parkban elautózott a letérőig, félreállt a kocsival, majd rövid gyalogtúra után megérkezett a Merced folyó partjára. Közel a helyhez, ahol Watkins táborozott, fölállította sátrát, periszkópot szerelt a tetejére, odabent elhelyezte digitális fényképezőgépét, és ő is nagy türelemmel várta az eszményi fényviszonyokat.
Ugyan más-más évszázadból valók, fotográfiai módszereikben is más-más világot képviselnek, ám Morell mozgatórugója ugyanaz, mint annak idején Watkinsé volt: az amerikai Nyugat fennkölt szépségét tárja a szemlélő elé. Egyúttal, amiként Watkins is, a természetrajongó Amerika egyik legnagyszerűbb intézményét, a nemzeti parkok rendszerét méltatja remek képeivel.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2013. novemberi lapszámában.