Őseink nyomában
Paul Salopek újságíró hétéves gyalogtúrára indult: Afrikától a Tűzföldig követi kalandvágyó elődeinket.
Írta: Paul Salopek
Fényképezte: John Stanmeyer
Járni annyit tesz, mint újra meg újra előrebukni.
De minden lépésnél fékezünk is, így kivédjük az esést. A járás tulajdonképpen hit kérdése: egyik lábunkat a másik elé téve folyamatosan hinnünk kell, hogy a stabil és a bizonytalan testhelyzet váltogatása közben talpon tudunk maradni.
A helyváltoztatás eme kétütemű módjában hét évig jócskán lesz részem: bejárom ugyanis a nagyvilágot. Hajt a kíváncsiság, izgat a sztori. Ám az is lehet, hogy őrültség, agyrém az egész – illúziókat kergetek, voltaképpen szellemeket űzök. Az emberiség bölcsőjéből, a kelet-afrikai Nagy-hasadékvölgyből keltem útra, hogy nyomon kövessem őseinket, akik jó hatvanezer évvel ezelőtt elsőként indultak Föld-hódító vándorútra. Példátlan volt a vállalkozás – de nem azért, mert eleink lassan benépesítették a bolygót. Tettük más miatt volt sorsdöntő. Attól a néhány száz Homo sapienstől, az afrikai kontinensről kirajzó első nomádoktól ered mindaz, amit ma ember voltunk alapismérveinek tekintünk: az összetett, írott-beszélt nyelv, az elvont gondolkodás, a művészi hajlam, a technikai zsenialitás és fajunk sokfélesége.
Nagyon keveset tudunk az első kalandorokról. Átkeltek az Afrikát Arábiától elválasztó viharos tengerszoroson – ma úgy nevezik azt a tengerrészt: Bab el-Mandeb, a Siralom kapuja –, és geológiai időléptékben alig néhány pillanat: két és fél ezer emberöltő alatt a földgolyó legeldugottabb csücskeibe is eljutottak. Én tehát már sok-sok évezred távolából követem őket. Utam kijelölésében kőkori leletek tanúságára és a genetikai földrajz felismeréseire támaszkodom; ez utóbbi tudomány a mai népek örökítő anyagának, dns-ének jegyei-ből következtet eleink vándorlásainak irányára és kronológiájára. Afrikából a Közel-Kelet felé indulok, az ősi Kelet kavicsos síkjain elgyalogolok Kínába, keresztülvágok a szibériai tajgán. Oroszországból áthajózom Alaszkába, végül az Újvilág nyugati peremén lebaktatok majd a Tűzföldig – az ember ott fejezte be egyik legnagyobb vállalkozását. Harmincnégyezer kilométernyi út vár rám.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2013. decemberi lapszámában.
Az év képei 2024
A National Geographic magazin fotósai fáradhatatlanul járják a világot, hogy megörökítsék a bámulatos tájakat és döbbenetes pillanatokat. A következőkben az idei esztendő legizgalmasabb képeiből tallózunk.
Mesélő kövek
Észak-Amerika őslakosai évezredeken át sziklarajzokon örökítették meg történeteiket. Egyre több ilyen ábrázolást fedeznek fel a kutatók, és azon is nagyon igyekeznek, hogy megismertessék a nagyközönséggel az egykor volt kultúrák örökségét.
Shackleton hajója: megvan végre!
Hogyan találta meg egy roncsvadász hajó elszánt csapata az 1915-ben elsüllyedt Endurance-t Antarktika jege alatt, és hogyan oldotta meg a sarkkutatás egyik rejtélyét?
A stressz ellenszere
A meditáció évezredes gyakorlata sokféle módon befolyásolhatja jótékonyan egészségünket, a stresszt és a szorongást is csillapíthatja.
A Notre-Dame feltámasztása
Öt évvel a tűzvész után Franciaország leghíresebb székesegyháza hamarosan ismét megnyithatja kapuit. Hogyan zajlott a bámulatos helyreállítás, miként teremtették meg újra a hely szakrális jellegét?
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
