Szirénsereg a város peremén

A floridai Kings Bay vizében a jámbor manáti és a kíváncsi turista is pompásan érzi magát. Épp ez a gond.
Írta: Mel White
Fényképezte: Paul Nicklen
A Kings Bay Tampától bő száz kilométerre északra nyílik a Mexikói-öbölbe. A 240 hektárnyi tó zöme a Crystal River Vadrezervátum része. Volt idő, amikor a szomszédos Crystal River városka egyik-másik lakója már-már a pokolbéli Gonosz egyenruhás megtestesüléseként tekintett Michael Luskra, a rezervátum vezetőjére. 2009-ben, amikor elvállalta a megbízatást, Lusk azonnal heves viták kereszttüzében találta magát. Rendeletek és személyi szabadságjogok, közterület és magánbirtok, új idők és megrögzött szokások, nemes eszmék és korlátozott anyagi erőforrások – helyi jellegű, de országos problémát jelző konfliktusok.
Paradox módon maga a lény, amely körül ilyen vad indulatok támadtak, nagyjából annyira mondható vadnak, mint a játékbolti plüssmackó.
A jó féltonnás karibi manátit elsőre akár túlsúlyos delfinnek vagy kicsinyített bálnának is nézhetné az ember, holott egyikkel sincs közelebbi rokonságban. (Az elefánttal viszont, bármily meglepő, vannak közös ősei.) Ellentétben a cetfélékkel, a manátit nem védi vastag hájréteg a hideg ellen; hamar legyengül, elpusztul, ha 20 fok alá hűl a víz. Az Egyesült Államokban föllelhető alfaja, a floridai manáti főleg az Atlanti-óceán és a Mexikói-öböl partközeli vizeiben honos; télen, amikor lehűl a víz, a természetes hévforrásoknál és az erőművek hűtővízkifolyóinál lebzsel előszeretettel – a lényeg, hogy langyos legyen a víz.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2013. decemberi lapszámában.