A gyűjtés művészete
A tudósok és felfedezők gyűjtötte, a múzeumok raktáraiban rejtőző példányok gyönyörűek és tanulságosak is.
Írta: Jeremy Berlin
Fényképezte: Rosamond Purcell
Kétszázharminc szekrény: tízmillió puhatestű egyedileg gyártott, légmentesen zárt, klimatizált otthona. Sokukat a Föld távoli szegleteibe indított expedíció, többek között Ernest Shackleton, Meriwether Lewis és William Clark, Gifford Pinchot és William Bartram csapata gyűjtötte.
Hogy hol rejtőzik a csodák eme tárháza? Úgy hívják a helyet Philadelphia városában: Academy of Natural Sciences, azaz „Természettudományi Akadémia”. Magához a gyűjteményhez két másikon keresztül jutottunk el: előbb a fél emelettel feljebb lévő rovarkollekción vágtunk át (futtunkban megnéztük a ganajtúrókkal és négymillió egyéb rovarféleséggel teli fiókokat), aztán magunk mögött hagytuk a pazar őslénytani gyűjteményt (a devon időszakból való lábas halakat, a Thomas Jeffersontól maradt masztodonfogakat, a halgyíkcsontokat rejtő angliai kőtáblákat meg a többit).
Ám ez a hely nem holmi egyszerű raktár – inkább afféle „titkos felfedezésgyár”. A felfedezés szóról többnyire vakmerő kalandorok jutnak az eszünkbe, pedig a minták, példányok, maradványok begyűjtése csupán a kezdőlépés. Minden más itt történik, a múzeum rejtekén, a nagy gonddal kezelt gyűjteményekben. Itt írják le, itt nevezik el, itt címkézik fel és katalogizálják a fajokat, sokszor évtizedekkel begyűjtésük után. Itt csalnak elő a kutatók vadonatúj titkokat a réges-régi preparátumokból, itt keltik új életre a sok millió éve halott állatokat-növényeket.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2014. januári lapszámában.