Jégbe dermedt téridő
Vrangel-sziget – jégkorszakok tanúja, a sarkvidéki élet egyik utolsó menedéke.
Írta: Hampton Sides
Fényképezte: Szergej Gorskov
A Vrangel-szigetből 1976-ban lett zapovednyik, Oroszország szövetségi kezelésű vadrezervátuma. A 180. hosszúsági körnél húzódó, 7510 négyzetkilométernyi szigetet akár észak Galápagosának is nevezhetjük, mert zord éghajlata dacára (illetve éppen amiatt) élővilága meglepően gazdag.
A sziget a világ jegesmedvéinek legforgalmasabb szülőszobája: telente sokszor három-négyszáz vemhes nőstény is elzarándokol ide, hogy világra hozza bocsait. Mivel a klímaváltozás, a fölmelegedés miatt egyre zsugorodik és egyre kevésbé teherbíró a tengerjég, az utóbbi években már nyáron is gyakran keresnek itt menedéket a jegesmedvék. A csendes-óceáni rozmárok is főbérlők, a szigeten honos legnagyobb állományuk; a sarki lúd pedig szerte Ázsiában csakis itt költ. Fontos lakó még a hóbagoly, a pézsmatulok, a sarki róka, a rénszarvas, a lemming meg a sok tengeri madár. Szúnyog viszont, hála az égnek, egyáltalán nincs, ellentétben a dágványos szibériai partvidékkel.
A Vrangel-sziget ősidők óta létezik a jég peremén. A legutóbbi eljegesedések idején soha nem borította be teljesen a jég, a köztes meleg időszakokban pedig soha nem került mindenestül víz alá, így belső völgyei különleges tájak: máig megőrizték a pleisztocén kori tundra talaj- és flóraviszonyait. „A Vrangelen az ember százezer éveket kerülhet vissza az időben, tanúja lehet az ősidők fajbőségének. Kérdés, hogy még meddig” – mondja Mihail Sztyiszov, a wwf moszkvai munkatársa, aki tizennyolc esztendőt töltött el a szigeten.
A paleontológusok szerint a Vrangel lehetett az utolsó menedék, ahol egy időn át még kitartottak a mamutok. A leletek tanúsága szerint jó hatezer évvel azután, hogy másutt már kivesztek a világból, i. e. 1700 táján itt még létezett egy kisebb termetű alfajuk. Ami megmaradt az utolsókból, ívelt agyaruk diribdarabjait ma is lépten-nyomon látni a kavicsos tengerparton, a patakok medrében – és rég letűnt korok trófeájaként a vadőrkunyhók oldalának támasztva.
„A Vrangel völgyeiben tehát mamutok sétáltak akkortájt, amikor Egyiptomban fölépültek a piramisok. A sziget közel fekszik Ázsiához és Észak-Amerikához, de önálló földdarab, ezért alakulhattak ki különleges természeti viszonyai. Olyan hely, mint a Vrangel, nincs még egy az egész világon!” – szögezi le lelkesen Alekszander Gruzgyev, a rezervátum igazgatója.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2014. januári lapszámában.
Titokzatos mélységekben
Búvárjárművekkel és ultramodern eszközökkel vizsgálják a kutatók bolygónk legkevésbé feltárt élőhelyét, az óceánok mélyét.
Többrétű küldetés
Zoleka Filander odalent az aljzatot vizsgálja, a szárazföldön pedig leendő kutatókat oktat és lelkesít.
Így áll össze egy szaurusz
A kiásástól a kiállításig: években mérhető, észbontóan aprólékos munka és sok millió dollár kell egy dinoszaurusz föltámasztásához.
Üdvözöljük a barna medvék földjén!
Alaszka zordon katmai part vidékén személyes ismeretséget köthetünk a rettegett csúcsragadozókkal.
Denevérek: igaz szerelmi történet
Sokan irtóznak tőlük, de olyanok is vannak, akik beleszeretnek a denevérekbe.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
