Lüktető Kinshasa

A fővárosban örök káosz uralkodik, ám lakói így is boldogulnak – akár művészként is.
Írta: Robert Draper
Fényképezte: Pascal Maitre
A belga gyarmati uralom idején Léopoldville-ként ismert várost már ma is tízmillióan lakják, de népessége még mindig évi félmillióval nő. Rejtély, hogyan bírja ki együtt ez a rengeteg ember, hisz alig van mit enniük. Ivóvizük a Kongóból és mellékágaiból származik – a szennyvizet ugyanoda eresztik. Kövezett út legfeljebb mutatóba akad, az iskolát csak kevesen tudják megfizetni. Hiába Afrika második legnagyobb országának fővárosa, Kinshasa maga a káosz. A nyomor, a csődközeli állapot csak anarchiához vezethet, gondolnánk – ám nem ez a helyzet. Az intézményesített erő, amelyben annyira hisz a Nyugat, a toldozott-foldozott afrikai nagyvárosban mit sem számít.
Azután, hogy 1960-ban felszabadult a belga gyarmati uralom alól, Kongó népét Mobutu Sese Seko diktátor is becsapta, kifosztotta. A kongóiak így már rég nem várják, hogy intézményeik és választott vezetőik teljesítik, amit ígérnek. Csoda, hogy így sem hunyt ki belőlük a vállalkozó kedv. Azzal kereskednek, ami éppen a kezük ügyébe kerül; valamihez mind értenek, ha papírjuk nincs is róla. Káoszban élnek, alkotnak.
Meglátogattam Lye M. Yoka írót, aki így írt egykor: „Kinshasában a diák nem tanul, a munkás nem dolgozik, a miniszter nem irányít.” Yoka ma a Kongói Művészeti Intézet főigazgatója. Amikor felolvastam neki hajdani sorait, elmosolyodott: „Kinshasában két okból ilyen hatalmas az életerő. Egyrészt itt minden törzs képviselteti magát, mégsincs közöttük súrlódás. A hadurak többször is egymásnak estek, a törzsek között soha nem robbant ki polgárháború. A másik ok az alkotókedv és a rögtönzés képessége. A kívülálló káoszt lát, én valami egészen mást. Kialakítottunk egy nem hivatalos, de a maga módján szervezett rendszert. Mindent hasznosítunk, mindennel kereskedünk.”
Yoka a művészekről is beszélt. „A lényeg a szenvedély, az hajtja őket. A szenvedély persze nem áll távol a szenvedéstől.” Igen, Kinshasában a szenvedés teremt remekműveket.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2014. januári lapszámában.