Bretonok öröksége

Írta: Amanda Fiegl
Fényképezte: Charles Fréger

A tucatnyi változatban ismert breton népviselet falvanként változik, és bizonyos jeles alkalmak, valamint az év szakaihoz kötődő ünnepek szerint is más és más lehet. A parasztasszonyok egyszerű főkötője, amelynek az volt a rendeltetése, hogy illendően takarja viselője fejét, egyszersmind védje az időjárás viszontagságaitól, a 19. és 20. század folyamán fantasztikus formájú és méretű költeményekké alakult. A breton nők káprázatos fejékességei sok művészt, köztük Paul Gauguint is megihlették. Akkoriban a főkötő afféle személyi igazolványként szolgált. „Elárulta, hogy viselője kiféle-miféle, honnan való, hogy gyászol éppen” – magyarázza  Solenn Boennec, a Pont-l’Abbéban működő Bigoudeni Múzeum kurátorhelyettese.

Az 1950-es évekre a bigoudeni fiatalasszonyok többsége elhagyta a régi módit; népviseletet ma már csak ünnepeken és az úgynevezett „kelta körökben” látni. A hagyományőrző közösségek fiataljai egész évben gyakorolnak, készülnek a nyári táncfesztiválra, ahol tetőtől talpig népviseletbe öltözve mérik össze tudásukat. Olykor esküvőkön is föllépnek, és az is rendes tisztük, hogy a pardon, a zarándoklat forgatagát színesítik a helyi védőszent tiszteletére rendezett ünnepségen. „A barátaink nem értik, miért nem járunk velük nyaralni, de a kelta kör fontosabb” – jelenti ki a 20 esztendős Apolline Kersaudy, aki már hatéves kora óta tagja egy hagyományőrző csoportnak.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2014. áprilisi lapszámában.