Csillagszemek

Ahhoz, hogy születő csillagok után nyomozzunk, hagyományos távcsőből városnyi átmérőjűre volna szükség. Szerencsére itt van nekünk ALMA!
Írta: Yudhijit Bhattacharjee
Fényképezte: Dave Yoder
Az 1980-as években már számos kisebb rádióteleszkóp-rendszer üzemelt Japánban, Franciaországban, valamint az Egyesült Államokban, Hawaii szigetén és Kaliforniában. Ahogy telt az idő, bizonyos technikai újítások révén sikerült új rendszerű, az addigiaknál jóval érzékenyebb és jobb felbontású rádióteleszkóp-együttest tervezni. Az új rendszer telepítéséhez azonban olyan helyre volt szükség, amely több tucat négyzetkilométernyi területen tökéletesen sík, hogy az antennaegységeket viszonylag távol, akár több kilométerre lehessen telepíteni egymástól. Annak érdekében, hogy a távcsőrendszer felbontását és érzékenységét mindig a kívánalmak szerint lehessen finomhangolni, a mérnökök olyan teleszkópegyüttest gondoltak ki, amelyben az egyes tányérok mozgathatók, és távolságuk is változtatható (ha messze vannak egymástól a tányérok, együtt apró részleteket is visszaadhatnak, például láthatóvá tehetik a csillagokat övező porkorongot; ha viszont nagyobb égitesteket, mondjuk galaxisokat kell megfigyelni, a rendszer egységeit egymáshoz közelítve csökkenteni lehet a nagyítást).
Az eszményi helyszínt keresve a nemzetközi, európai, japán és egyesült államokbeli kutató-csapatok egyre jobban szűkítették a kört, végül eldöntötték: a legjobb választás az Atacama-sivatag.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2014. áprilisi lapszámában.