Széntüzelés
A legsúlyosabban szennyező ásványi tüzelőanyag. Évente mintegy nyolcmilliárd tonnát égetünk el belőle, a kérdés tehát egyre sürgetőbb.
Írta: Michelle Nijhuis
Fényképezte: Robb Kendrick
A szénnel márpedig nem lehet tisztán bánni, hangoztatják a környezetvédők.
Igazuk van. Vegyük például az Appalache-hegység nyugat-virginiai vonulatát: ott egész hegyeket tüntetnek el, csak hogy hozzáférjenek a szénhez, közben savas vízzel szennyezik, narancsvörösre festik a folyókat, patakokat. De vehetjük Peking (Beijing) belvárosát is, ahol ma jobban tele van füsttel a levegő, mint a repterek dohányzóhelyein. Kínában évente egymilliónál is több áldozatot szed a jórészt széntüzelésből eredő levegőszennyezés – és ehhez vegyük még hozzá azt az ezer meg ezer bányászt is, akik Kínában és a glóbusz más részein munka közben vesznek oda.
Persze nem újak ezek a problémák. John Evelyn angol író már a 17. század végén – a northumberlandi és walesi szén akkoriban alapozta meg az ipari forradalmat – arról panaszkodott, hogy Londont bűzös, fekete füst üli meg. Három évszázad múltán, 1952 decemberében vastag, korommal teli füstköd ereszkedett Londonra, és egy hosszú hétvégén át nem mozdult. A következő hónapokban valóságos járvány tört ki a városban, 12 ezren haltak meg különféle légzőszervi megbetegedésekben. 1948. októberi hétvégén középiskolások játszottak futballmeccset a 12 ezer lakosú pennsylvaniai Donorában. A nézőknek egyszer csak föltűnt, hogy sem a játékosokat, sem a labdát nem látják már: a közeli széntüzelésű cinkkohó füstje teljesen elborította a pályát. Néhány napon belül húszan meghaltak, hatezren megbetegedtek.
A szénbányászat súlyos gondok okozója. Nincs mit szépíteni: a széntüzelés az energiatermelés legerősebben szennyező, legtöbb ártalommal járó módja. Ugyanakkor az is tény, hogy a szén az egyik legolcsóbb, egyelőre nélkülözhetetlen tüzelőanyagunk. A kérdés így nem az, hogy energiaforrásként tiszta lehet-e a szén valaha is. Nem lesz, nem lehet tiszta – viszont tisztábbá tehetjük, ha kitaláljuk, miként kerülhetjük el a környezeti katasztrófát, miként óvhatjuk a széntüzelés kártételeitől bolygónk máris jócskán átalakult éghajlatát.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2014. áprilisi lapszámában.
National Geographic 33: Lewis Pugh
Az extrém sportoló élete küldetésének látja, hogy óvja a Föld sérülékeny élőhelyeit.
Őshüllők ma is eleven kortársa
A tokfélék – stílszerűen szólva – minden bajt megúsztak 162 millió éven át, de aztán az ember ténykedése a kihalás szélére sodorta őket. Az élő kövület utolsó egyedeinek megmentéséért nagy erőkkel küzdenek a kutatók.
Megmenthetők-e Új-Zéland ritka madarai több millió ragadozó kiirtásával?
Új-Zéland népe elhatározta, hogy a különösképpen kártékony ragadozók totális kiirtásával védi meg őshonos, becses madarait. A világ eddigi legnagyobb léptékű természetvédő projektje könyörtelenül hatékony szakaszába lépett, ugyanakkor még az is nagy kérdés, hogy mely fajokat kell menteni, és melyek a pusztítandók.
National Geographic 33: Edward Norton
A színész, aki az afrikai vadvilág megóvásának új módjain fáradozik.
National Geographic 33: Jason Momoa
A színész, aki szupererejét használja az óceánok megóvására.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
