Lovak és emberek
Az Újvilágba átkerült ló mindörökre megváltoztatta a préri életét. Lóháton az indiánok több bölényt ejtettek, a harcban előnyre tettek szert ellenfeleikkel szemben. Idővel a vagyon mértéke, jelképe lett a ló, ma pedig élő hagyomány az őslakosok szemében: jelkép, amelyre méltán büszke lehet minden amerikai indián.
Írta: David Quammen
Fényképezte: Erika Larsen
Szomorú nap virradt 1874. szeptember 28-án a komancsokra. Az Újvilágba átkerült, konkvisztádorokkal érkezett ló hátán harcos nemzetté lettek, rettegésben tartották indián szomszédaikat és a fehéreket.
Ügyes és vad harcosaik az Egyesült Államok hadseregével is kemény csatákat vívtak, mígnem azon a gyászos napon rajtuk nem ütöttek a katonák a Palo Duro-kanyonban. A tipikben, családostul táborozó komancs fősereg és szövetségeseik ellen indított támadást Ranald Slidell Mackenzie ezredes vezette. A roham meglepetésként érte a komancsokat; lovaikat hátrahagyva gyalogszerrel, futva menekültek. Mackenzie katonái fölperzselték a sátrakat, a takarókat és az élelmiszert, majd a kanyon szélére terelték az ezernyi zsákmányolt indián paripát. Mackenzie reggel kiadta a parancsot: A lovakat agyonlőni! „Lasszóval összefogták, és a kivégzőosztag elé vonszolták a halálra rémült állatokat. A feljegyzések szerint 1048 lovat mészároltak le; a csontok hosszú évekig fehérlettek a síkon” – írja S. C. Gwynne Empire of the Summer Moon (A nyári Hold birodalma) című könyvében. A menekülő komancsok maroknyi csoportja Quanah Parker törzsfőnök vezetésével több mint 300 kilométert gyalogolt kelet felé, ám végül Fort Sillben megadta magát.
Mindezt másfél évszázaddal a történtek után mesélte el nekem a csikaszó komancs származású történész, Towana Spivey az oklahomai Duncanban, háza udvarán: „A lovak legyilkolásával megtörték az indiánok ellenállását. Elvettek tőlük mindent, ami a nomád léthez szükséges: a bivalybőr takarót, az ennivalót, a létfenntartáshoz szükséges minden felszerelést, szállítóeszközt, fegyvert. Quanah főnököt börtönbe zárták. Végzetes csapást mértek a komancs nemzetre.”
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2014. májusi lapszámában.