Hajóboncolók

Írta: Peter Gwin
Fényképezte: Mike Hettwer

Az óceánjárók masszív alkotmányok, a legmostohább viszonyok között is dacolniuk kell az időjárással és a tengerrel, az elemek haragjával. Mivel  a hajókba azbesztet, ólmot és egyéb mérgező anyagokat is beépítenek, az iparosodott országokban szigorúan szabályozzák a bontást, ez pedig tetemes költségeket jelent. A tengerjáró hajók zömét így olyan országokban – Bangladesben, Indiában, Pakisztánban – bontják szét, ahol olcsó a munkaerő és ritka az ellenőrzés. A reformok pedig késnek: Indiában szigorodtak valamelyest a munka-és környezetvédelmi előírások, ám Bangladesben  (ahol 2013-ban nem kevesebb mint 194 roncsot szedtek szét) ma is nagyon veszélyes, és súlyosan környezetszennyező tevékenység a hajóbontás.

Az is tény, hogy hajók bontásával nagy pénzt lehet szakítani. Chittagongi bennfentes aktivisták mesélték: ha ötmillió dollárt fektet egy átlagos tengerjáró hajó bontásába, a bangladesi nagyvállalkozó három-négy hónap alatt egymilliós profitot hoz össze, pakisztáni versenytársa viszont jó esetben szűk kétszázezret. Dzsafár Alam, a bangladesi hajóbontók szövetségének vezetője tagadta, hogy ilyen nagy lenne a profitjuk. „A hajótól függ, meg sok minden mástól is, például az acél piaci árától.” 

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2014. júniusi lapszámában.