Haltenyésztés felsőfokon
Ma már több tenyésztett halat fogyasztunk, mint marhahúst. És ez még csak a kezdet.
Írta: Joel K. Bourne, Jr.
Fényképezte: Brian Skerry
Manapság már mindenütt találni nagyüzemi halfarmokat. Az akvakultúra, a vízművelés volumene 1980 óta tizennégyszeresére nőtt, a hozam (a csillogó lazactól a csúnya, talán csak a kínai szakácsok által kedvelt tengeriuborkáig) 2012-ben már meghaladta a 70 millió tonnát, most először túlszárnyalta a marhahúsipar éves összeredményét, megközelítette a világban az évben elfogyasztott teljes hal- és kagylómennyiség felét.
A sokasodó népesség, az emelkedő jövedelmek és a „tengeri herkentyűk” nyilvánvaló szívvédő hatása okán a következő húsz évben minimum 35 százalékos keresletnövekedésre számíthatunk. Mivel a tengerekből kifogott hal mennyisége már alig nő, a többletet csak tenyésztés révén állíthatjuk elő. Pontosabban, ahogy Rosamond Naylor akvakultúra-kutató, a Stanford Egyetem élelmezési szakértője fogalmaz: „A szükséges fehérjemennyiséget lehetetlen egyedül a halászat révén, természetes vizekben élő halból biztosítani.”
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2014. júniusi lapszámában.
Szélsőségek 12 hónapja
Az északi-sarkvidéki Svalbard, a Föld leggyorsabban melegedő tája példázza, miként hat a klímaváltozás a szárazföldre, a tengerre és az élővilágra.
Rejtelmes, másvilági nyálkagombák
Nyirkos viszonyok között, spóratömeggel szaporodnak, sokkal inkább amőbák, mint penészgombák.
Egy háború hosszú árnya
Koszovó élni és boldogulni akar, ezért mindent megtesz, hogy elismertesse függetlenségét a világgal, és rendezze konfliktusait Szerbiával.
Erőszakkal elszakítva
Századokon át bevett gyakorlat volt, hogy az észak-amerikai őslakos családoktól elszakították, és internátusokba, missziós iskolákba vitték átnevelésre a gyerekeket.
Elefántok és ember: lehet jobb a viszony?
Gyorsan megtanultak a közelségünkben élni. Mi vajon tudunk-e alkalmazkodni hozzájuk?
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
