Barlangok birodalma

Írta: McKenzie Funk
Fényképezte: Carsten Peter

Kína, sőt a földkerekség egyik legnagyobb barlangjában, a talaj sarában kuporgunk. Csak saját lélegzetünket halljuk, no meg a távolban csöpögő vizet. Látni nem látunk egyebet, mint sötét űrt magunk körül. Ám ahogy bekapcsoljuk a lézerradart, a hozzá csatlakoztatott laptop képernyőjén föltárul előttünk a barlang nagyterme: a Hong Meigui. Virtuálisan, az egeret mozgatva végigpásztázzuk a 290 méterrel fölöttünk magasodó boltozatos mennyezetet. Azért gubbasztunk továbbra is hétrét görnyedve, hogy ne zavarjuk meg a nyalábokat. Lézerszemünkkel átsiklunk egy földmélyi tó fölött, a túlpartján földet érünk.

„Olyan ez az egész, mint a Google Earth” – jegyzem meg. „Én valahogy inkább a Mátrixban érzem magam” – válaszolja Daniela Pani, a laptopot kezelő itáliai, Szardíniáról érkezett geológusnő.

A barlang digitális képe sokkal többet mutat és mond, mint a látvány. A valóság ugyanis itt sötét, nagyon sötét: ebben az irdatlan üregben az ósdi karbidlámpánál sokkal erősebb led-fejlámpával is legfeljebb 50 méterre lehet ellátni; távolabb már a legerősebb pászmákat is elnyeli az ásító üresség. Mi viszont szeretnénk minél többet látni.

Több mint harminc évvel ezelőtt Andy Eavist is az a vágy vitte Kínába, hogy minél többet lásson. Az akkor még jóformán hermetikusan zárt országban tömérdek volt az ismeretlen, bejáratlan karsztvidék: földöntúli tájak tele víznyelőkkel, kőtoronyerdőkkel, a sziklák oldékony anyagába magukat bevájó, földmélyben tovatűnő folyókkal.

2013-ban, Eavist az a tudat hozta újra ide, hogy ezen a titokzatos vidéken (amely a nyugati világnak leginkább kínai tusrajzokról lehet ismerős) még mindig sok föltáratlan barlang rejtőzik. A felszerelés vízhatlan zsákokban érkezett. Laptopok, akkumulátorok, meg az expedíció céljaira  bérelt, 100 ezer dolláros 3d lézerradar – a csodamasina majd azt is megmutatja a barlangokban, ami az emberi szem számára láthatatlan. 

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2014. júliusi lapszámában.