Emlékek ősrégi kútjai

Írta: Paul Salopek
Fényképezte: John Stanmeyer

Hidzsáz ősi földjén ezer mély kút tátong. Fölkerestünk néhányat gyalogosan. Egyik-másik kút vize édes, de gyakoribb, hogy sós ízű. Igaz, ez mit sem számít. A régóta néptelen karavánutak mentén nyíló kutak az állhatatos túlélés mementói, levegőjük a környező táj párlata. Akárcsak a vándorok, akik a kútvízből isznak. Hidzsázban, a Vörös-tenger mellékének hajdani urai, a hasemiták legendás földjén akad kút, amelyet ma is sűrűn fölkeresnek, és akad, amelyiket rég odahagytak már. Némelyik vizében még érezni a bánat, az öröm ízét. Mind külön világegyetem egy vödörnyi vízben. A mi hangulatunkat is ezek a kutak határozzák meg.

Vádi-Vászit – a feledés kútja. Forró augusztusi napon érkezünk. Talán a negyedét tettük meg a távnak a szaúd-arábiai Dzsidda és Jordánia között. Meglehet, több emberöltő óta mi vagyunk az elsők, akik vállalkoznak erre a több mint 1200 kilométeres gyalogútra. Két tövises fa áll a Vádi-Vászit mellett; gyér árnyékuk ad némi enyhet. Itt találkozunk a futóbolonddal.

Még nem futva, hanem kisteherautóval érkezik. Amúgy beduin tevepásztor. Tömzsi, bajuszos férfi; barátságos, érdeklődő, beszédes, eleven. Kincskeresőknek néz minket, hiszen mi egyébért indulna neki az ember gyalog a sivatagnak ebben  a rettenetes, perzselő hőségben? Rögtön meg is próbálja ránk sózni a portékáját. „Tessék, nézzék csak meg!” – bádoggyűrűt, vas kardhüvelyt, fényesre kopott érmét nyújt felénk.

„Milyen régiek ezek a holmik?” – kérdezem. Nem tudja. „Kadim dzsidn” – mondja vállrándítva. Vagyis: ki tudja? Biztosan nagyon régiek. Hidzsáz. A földkerekség egyik leggazdagabb múltú vidéke. Arábia, Afrika és Ázsia útjai keresztezik itt egymást, de Európához is ősrégi kereskedelmi kapocs köti a vidéket. Évezredek óta járnak erre emberek. Sőt, már Afrika kőkorszaki lakói elmerészkedtek idáig vadászni-halászni az azóta elsivatagosodott szavannákon át. Az emberiség legősibb népei: asszírok, egyiptomiak, nabateusok is megfordultak itt – rabszolgával, tömjénnel, arannyal kereskedtek. Róma hadai is megjárták ezt a földet, legionáriusok ezrei estek áldozatul a betegségeknek, haltak szomjan. 

Itt, Mekka és Medina sötétlő vulkáni hegyei között született az iszlám vallás. Vádi-Vászit kútjából bizonyára a Marokkóból, Konstantinápolyból érkezett zarándokok is jókat kortyoltak. Talán a híres-nevezetes brit katona, a felkelő arab törzseket egyesítő, az első világháború idején az Oszmán Birodalom ellen vezető Arábiai Lawrence is ivott a vizéből. Ki tudja? Kadim dzsidn. 

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2014. júliusi lapszámában.