Gombe családi albuma
A nyolcvanadik születésnapját idén ünneplő Jane Goodall világhírűvé lett csimpánzai személyiségjegyeiről, érzelemvilágáról mesél.
Írta: David Quammen
Fényképezte: Anup Shah és Fiona Rogers
Április 3-án töltötte be nyolcvanadik életévét Jane Goodall. Lófarokba kötött haja őszbe csavarodott már, ám szeme ma is ragyog – szelleme, humora, elhivatottsága a régi. Először 2010-ben beszélgettem vele abból az alkalomból, hogy fél évszázada kezdett a tanzániai Gombéban csimpánzokkal foglalkozni (lásd a National Geographic magazin 2010. novemberi számát: Jane – 50 éve a csimpánzok között).
Idén az amerikai lap szerkesztőségében folytattuk a diskurzust: miközben sorra végignéztük Anup Shah fotóit, Jane felidézte emlékeit. 1960 júliusában érkezett a csimpánzok közé, és alig telt el néhány hónap, többségüket már jól ismerte. Hamarosan három, messzemenő jelentőségű felfedezést tett: a csimpánzok eszközöket használnak; a csimpánzok eszközöket készítenek; a csimpánzok olykor ragadozók módjára húst esznek.
Ahogy telt az idő, Jane számára világossá vált, hogy a megfigyelt csimpánzcsaládok tagjai jellemüket tekintve is különböznek egymástól, mindnek megvan a maga személyisége. 1962-ben Jane egy időre elhagyta Gombét: hazautazott, és a Cambridge-i Egyetemen PhD fokozatot szerzett az állati viselkedés tudományából: etológiából.
Jane Goodall: Abban az időben az etológusok még egyre-másra azt bizonygatták, hogy szakterületük egzakt tudomány. Pedig természetétől fogva nem tud az lenni, legfeljebb akkor, ha invazív módon űzzük, vagyis ha beavatkozunk az állatok életébe. Így aztán a megfigyelt egyedek sajátos, egyéni vonásairól nem igazán volt miért számot adni, elmélkedni.
David Quammen: Tehát a hősidők etológusa az egyedi, egyéni különbségekkel nem, csupán az általános törvényszerűségekkel foglalkozott?
J.G.: Igen. Nagyon leegyszerűsítve közelítette meg a viselkedés kérdését.
D.Q.: Az egyedeket és viselkedésüket száraz adatokra redukálta, azután az adatokból általános viselkedésmintákat igyekezett kihámozni?
J.G.: Pontosan. A megfigyelt egyedi, sajátos megnyilvánulásokat és a személyes benyomásokat taglalni pedig égbekiáltó bűnnek számított.
D.Q.: Aztán egyszer csak fölbukkant ön, és egyéniségről, jellemvonásokról, személyiségjegyekről, karakterről kezdett beszélni…
J.G.: Igen. Meg érzelmekről és gondolatokról.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2014. augusztusi lapszámában.
Szélsőségek 12 hónapja
Az északi-sarkvidéki Svalbard, a Föld leggyorsabban melegedő tája példázza, miként hat a klímaváltozás a szárazföldre, a tengerre és az élővilágra.
Rejtelmes, másvilági nyálkagombák
Nyirkos viszonyok között, spóratömeggel szaporodnak, sokkal inkább amőbák, mint penészgombák.
Egy háború hosszú árnya
Koszovó élni és boldogulni akar, ezért mindent megtesz, hogy elismertesse függetlenségét a világgal, és rendezze konfliktusait Szerbiával.
Erőszakkal elszakítva
Századokon át bevett gyakorlat volt, hogy az észak-amerikai őslakos családoktól elszakították, és internátusokba, missziós iskolákba vitték átnevelésre a gyerekeket.
Elefántok és ember: lehet jobb a viszony?
Gyorsan megtanultak a közelségünkben élni. Mi vajon tudunk-e alkalmazkodni hozzájuk?
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
