Gombe családi albuma
A nyolcvanadik születésnapját idén ünneplő Jane Goodall világhírűvé lett csimpánzai személyiségjegyeiről, érzelemvilágáról mesél.
Írta: David Quammen
Fényképezte: Anup Shah és Fiona Rogers
Április 3-án töltötte be nyolcvanadik életévét Jane Goodall. Lófarokba kötött haja őszbe csavarodott már, ám szeme ma is ragyog – szelleme, humora, elhivatottsága a régi. Először 2010-ben beszélgettem vele abból az alkalomból, hogy fél évszázada kezdett a tanzániai Gombéban csimpánzokkal foglalkozni (lásd a National Geographic magazin 2010. novemberi számát: Jane – 50 éve a csimpánzok között).
Idén az amerikai lap szerkesztőségében folytattuk a diskurzust: miközben sorra végignéztük Anup Shah fotóit, Jane felidézte emlékeit. 1960 júliusában érkezett a csimpánzok közé, és alig telt el néhány hónap, többségüket már jól ismerte. Hamarosan három, messzemenő jelentőségű felfedezést tett: a csimpánzok eszközöket használnak; a csimpánzok eszközöket készítenek; a csimpánzok olykor ragadozók módjára húst esznek.
Ahogy telt az idő, Jane számára világossá vált, hogy a megfigyelt csimpánzcsaládok tagjai jellemüket tekintve is különböznek egymástól, mindnek megvan a maga személyisége. 1962-ben Jane egy időre elhagyta Gombét: hazautazott, és a Cambridge-i Egyetemen PhD fokozatot szerzett az állati viselkedés tudományából: etológiából.
Jane Goodall: Abban az időben az etológusok még egyre-másra azt bizonygatták, hogy szakterületük egzakt tudomány. Pedig természetétől fogva nem tud az lenni, legfeljebb akkor, ha invazív módon űzzük, vagyis ha beavatkozunk az állatok életébe. Így aztán a megfigyelt egyedek sajátos, egyéni vonásairól nem igazán volt miért számot adni, elmélkedni.
David Quammen: Tehát a hősidők etológusa az egyedi, egyéni különbségekkel nem, csupán az általános törvényszerűségekkel foglalkozott?
J.G.: Igen. Nagyon leegyszerűsítve közelítette meg a viselkedés kérdését.
D.Q.: Az egyedeket és viselkedésüket száraz adatokra redukálta, azután az adatokból általános viselkedésmintákat igyekezett kihámozni?
J.G.: Pontosan. A megfigyelt egyedi, sajátos megnyilvánulásokat és a személyes benyomásokat taglalni pedig égbekiáltó bűnnek számított.
D.Q.: Aztán egyszer csak fölbukkant ön, és egyéniségről, jellemvonásokról, személyiségjegyekről, karakterről kezdett beszélni…
J.G.: Igen. Meg érzelmekről és gondolatokról.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2014. augusztusi lapszámában.
Az év képei 2024
A National Geographic magazin fotósai fáradhatatlanul járják a világot, hogy megörökítsék a bámulatos tájakat és döbbenetes pillanatokat. A következőkben az idei esztendő legizgalmasabb képeiből tallózunk.
Mesélő kövek
Észak-Amerika őslakosai évezredeken át sziklarajzokon örökítették meg történeteiket. Egyre több ilyen ábrázolást fedeznek fel a kutatók, és azon is nagyon igyekeznek, hogy megismertessék a nagyközönséggel az egykor volt kultúrák örökségét.
Shackleton hajója: megvan végre!
Hogyan találta meg egy roncsvadász hajó elszánt csapata az 1915-ben elsüllyedt Endurance-t Antarktika jege alatt, és hogyan oldotta meg a sarkkutatás egyik rejtélyét?
A stressz ellenszere
A meditáció évezredes gyakorlata sokféle módon befolyásolhatja jótékonyan egészségünket, a stresszt és a szorongást is csillapíthatja.
A Notre-Dame feltámasztása
Öt évvel a tűzvész után Franciaország leghíresebb székesegyháza hamarosan ismét megnyithatja kapuit. Hogyan zajlott a bámulatos helyreállítás, miként teremtették meg újra a hely szakrális jellegét?
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
