Paleo étrend régen és ma

Írta: Ann Gibbons
Fényképezte: Matthieu Paley

Mielőtt tízezer éve kiterjedt földművelésbe kezdett, az ember vadászott, halászott, gyűjtögetett. A mezőgazdaság térnyerésével a nomád törzsek kiszorultak a legdúsabb termőterületekről, végül Amazónia erdőibe, Afrika pusztáira, Délkelet-Ázsia szigeteire és az Északi-sarkvidék tundráira szorultak – olyannyira, hogy ma már alig néhány vadászó-gyűjtögető népről tudunk a világban.

Amióta kiderült, hogy a máig ősi étrendjükön élő csimanék, sarkvidéki inuitok, tanzániai hadzák és a többi, vadászó-gyűjtögető életet élő népek körében úgyszólván ismeretlen a magas vérnyomás, a szív- és érrendszeri elváltozás, az érelmeszesedés, egyre több kutató vizsgálja az eltűnőfélben lévő közösségek táplálkozásmódját. „Mai étrendünknek tulajdonképpen semmi köze az ember eredeti, evolúció kialakította táplálkozásmódjához” – hangoztatja Peter Ungar paleoantropológus, az Arkansasi Egyetem kutatója.

A paleoétrend eszméje azóta lett olyan divatos világszerte, amióta hódít a felfogás: hiába élünk már a gyorséttermek korában, testünk igazából még mindig a kőkorszaki emberé. Másként megfogalmazva: valójában az a táplálék felelne meg a ma emberének, amelyen a 2,6 millió éve kezdődött, és a mezőgazdasági forradalommal zárult paleolit, az őskőkorszak vadászó-gyűjtögető embere élt. Ennek oka pedig, hogy génjeink szintjén még nem volt elegendő időnk alkalmazkodni az új helyzethez – mármint ahhoz, hogy termesztett növényekből készült ételeket is fogyasztunk.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2014. szeptemberi lapszámában.