Tanyavilág

Írta: Iván Viktória
Fényképezte: Stiller Ákos

Habos felhők, nefelejcskék ég, pipacs pettyezte szőke búzamezők. Meszelt falú vályogház, körülötte nyárfák, előtte puli hever. Ez a puszta, a magyar virtus romantikája, a szabadságukat mindennél többre becsülő rebellisek otthona.

A másik kép: reménytelenség, szegénység, magány, megszürkült falak, úttalan utak, egykor virágzó, mára pusztulásra ítélt gazdaság. Távol az iskolától, várostól nincs jövő; a fiatalok elmenekülnek.

A szláv eredetű tanya szó halászatra elhatárolt területet jelent; a 19. század közepéig szállásnak nevezték a puszta emberének határbeli hajlékát, írja a Magyar Tudományos Akadémia 2005-ben kiadott Tanyakutatása. A tanya mindenütt alkalmazkodott a talaj adottságaihoz, a vizek határaihoz: a Homokhátságon a dűlőúthoz hosszabb-rövidebb bejáróval kapcsolódó szabálytalan szórványokat látni, Békés tanyasorai falusi utcákra, a Nyírség bokortanyái kis falvakra emlékeztetnek.

Az 1940-es évek végén még több mint egymillióan éltek tanyákon, 1945 és 1948 között közel nyolcvanezer új tanya épült. Áttekinthetetlen és ellenőrizhetetlen világuk azonban rendszerfüggetlenül idegesítette az államhatalmat. Megannyi elvetélt községesítési kísérlet után, a szocializmus éveiben a tanyaiakat fölszippantotta a gyáripar meg a téesz; az 1990-es évek elejére kétszázezren maradtak. Aztán a rendszerváltás után a mezőgazdasági vállalkozások új életet leheltek a tanyavilágba; seregestül települtek vidékre, akik nem kaptak munkát a városban. A tanyák társadalmát ma a tősgyökeresek és az őstermelők mellett kiköltözők, vállalkozók, külföldiek színesítik.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2014. szeptemberi lapszámában.