Nagy hal
Hogyan alakul a góliát-fűrészessügér sorsa? Ha nem védené többé törvény, elkerülhetné-e a kipusztulást a három és fél mázsás halóriás?
Írta: Jennifer S. Holland
Fényképezte: David Doubilet és Jennifer Hayes
A góliát-fűrészessügér (Epinephelus itajara) előszeretettel lakozik hajóroncsok és zátonyok környékén, ahol pezseg az élet, népes a társaság és bőséges a táplálék. Hatalmas ez a hal, megnőhet akár 3 méteresre is, legnagyobb egyedei nyomnak vagy három és fél mázsát. Állkapcsa jellegzetes, előreugró, pálmalevélforma úszói szürkésbarnán pettyezettek. Jelenlétét, egyénisége súlyát úgy tudatja a közelébe merészkedőkkel, hogy hirtelen összepréseli az úszóhólyagját – ilyenkor hallani a jellegzetes hangot: brumm, brumm!
Egykor még gyakori halnak számított a góliát-fűrészessügér, az Egyesült Államok déli partjaitól a karibi térségen át a brazil vizekig tízezerszám élt az Atlanti-óceánban. A halászok és a sporthorgászok azonban mára megtizedelték; pontos egyedszámáról nincs megbízható adat, de elképzelhető, hogy már ezer sincs belőle összesen. Örvendetes tény, hogy floridai állománya az utóbbi időben gyarapodásnak indult – ám ez a pozitív változás heves viták kiindulópontja lett. A halászok, a biológusok és az illetékes hatóságok nem értenek egyet abban a kérdésben, hogy védeni kell-e még a sokasodó floridai populációt, vagy már megnyugtatóan nagy az egyedszám; Florida vizeiben ismét szigonypuskás halászok és trófeaéhes sporthorgászok prédája lehet a góliát-fűrészessügér.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2014. októberi lapszámában.