Ősidők őrzője, Szvanétia
A Kaukázus égnek törő hegyormai között, a dombközökben rejtőző falucskákban évszázados kőtornyok védelmezik a múltat.
Írta: Brook Larmer
Fényképezte: Aaron Huey
Történelme során sok nagy birodalom hadai: arabok és mongolok, perzsák és oszmán törökök dúlták föl, fosztották ki az Európa és Ázsia határán fekvő Grúziát. A Kaukázus ormai közé azonban egy betolakodó sem merészkedett, a szvánok keskeny földsávját csak a 19. század derekán sikerült meghódítaniuk az oroszoknak.
Szvanétia elszigeteltsége történelmi jelentőséget adott a térségnek. Vészterhes időkben a lejjebb élő grúzok felküldték javaikat a szvánokhoz, azok meg hegyi templomaikba, kőtornyaikba rejtették a becses ikonokat, ékszereket, kéziratokat. Így lett Szvanétiából a korai grúz kultúra kincsestára. A szvánok nagyon komolyan vették feladatukat – aki ikont lopott, elűzték a faluból, vagy ami még sokkal rosszabb volt: átokkal sújtották.
Hegyi rejteke oltalmában a szvánok népének a maga jóval ősibb kultúráját is sikerült megőriznie. Az egyes kutatók szerint sumér rabszolgáktól származó szvánok az i. e. 1. században már ádáz harcosok hírében álltak, amint azt Sztrabón is említi. (Az ókori geográfus azt is megjegyezte róluk, hogy bárányok bőrével szűrik az aranyat a folyó vizéből, tápot adva a legendának, amely szerint Szvanétiából származik a Iaszón és az argonauták kereste aranygyapjú.) A 6. század táján, akkortájt, amikor keresztény hitre tértek, a szvánok már gazdag kultúrával, saját nyelvvel és összetett dallamvilágú zenével büszkélkedhettek, szokásjoguk a lovagias hűségen, a vérbosszú elvén és a közösség döntésén, igazságszolgáltatásán alapult.
Ha vívmányaikból csupán a falvaik fölé magasodó tornyok százai maradtak volna fenn, a szvánok akkor is méltán tarthatnának számot a világ bámulatára. A nagyrészt 9–13. századi építmények a csodával határos módon fennmaradt kultúra nagyszerű vívmányai. Felső-Szvanétiában, a Kaukázus legmagasabban fekvő falvaiban az emberek máig ragaszkodnak hagyományaikhoz, őrzik dalaikat, ünnepi és gyászrítusaikat, védik a család becsületét. „Szvanétia élő néprajzi múzeum” – állapítja meg Richard Bærug. A norvég néprajztudós most azon fáradozik, hogy megmentse a szvánok nagyrészt íratlan nyelvét, amelyről sok nyelvész vallja: a grúzokénál is régebbről való. „Európában sehol másutt nem őrződtek meg ennyire a középkori szokások és szertartások.”
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2014. októberi lapszámában.