Zöld forradalom (2. menet)
Sokat segíthetnek a modern csodatermények, de a biotechnológia egymagában nem oldhatja meg a mezőgazdaság gondjait.
Írta: Tim Folger
Fényképezte: Craig Cutler
Az ENSZ előrejelzése szerint 2050-re a Föld népessége több mint kétmilliárd fővel gyarapszik. A szaporulat fele Afrikában, a Szaharától délre, további 30 százaléka Dél- és Délkelet-Ázsiában várható.
Ezek azok a régiók, amelyeket a klímaváltozás – a szárazság, a hőhullámok, a szélsőséges időjárás – a legerősebben sújt majd. Ez év márciusában az Éghajlat-változási Kormányközi Testület, az IPCC (Intergovernmental Panel on Climate Change) arra figyelmeztetett, hogy a világ élelemkészlete máris veszélyben van.
„A hozamok növekedésének üteme az utóbbi húsz évben lelassult, különösen a rizs, a búza és a kukorica esetében. Egyes régiókban a növekedés meg is torpant. Véleményem szerint a klímaváltozás jelentette legnagyobb veszély, hogy összeomolhat az élelmiszer-termelés” – állapítja meg Michael Oppenheimer princetoni klimatológus, az IPCC jelentésének egyik szerzője.
Fél évszázaddal ezelőtt ugyanilyen katasztrófa közeledett. A Ford Alapítvány egyik gyűlésén, még 1959-ben, egy közgazdász a globális éhezésről szólva kijelentette: „Az előttünk álló évtizedeket tekintve kilátásaink a legjobb esetben baljósak, a legrosszabb esetben egyenesen rémítőek.” Kilenc évvel később Paul Ehrlich bestsellerében, a The Population Bomb (A népesedési bomba) című munkájában megjósolta, hogy az 1970-es és 1980-as évek éhínségeiben, elsősorban Indiában, emberek százmilliói pusztulnak el.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2014. októberi lapszámában.