Agymosó paraziták

Írta: Carl Zimmer
Fényképezte: Anand Varma

A katicabogár ravasz és falánk ragadozó, élete során több ezer levéltetvet elfogyaszt. Ráadásul legtöbb ellensége elkerüli, mert mintázata, amely oly tetszetős az emberi szemnek, valójában figyelmeztetés: megbánjátok, ha közelebb jöttök! Ha ragadozó támadja meg, a katica mérgező folyadékcseppeket enged ki lábízületeiből, így a támadó megtanulja: a vörös és fekete szárnyfedő azt üzeni: jobb lesz távol maradni. A katicabogár gondtalanul élhetne, ha a fürkészdarázs nem az ő eleven testébe akarná lerakni petéit.

Amikor a nőstény katica-gyilkosfürkész (Dinocampus coccinellae) peterakásra készül, leszáll a katica közelébe, majd tojócsövével egyetlen petét juttat áldozatába. A petéből kikelő lárva a gazdaszervezet, azaz a katicabogár szöveteivel és a testüregét kitöltő folyadékkal táplálkozik. Belülről fokozatosan föléli a bogarat, kívülről azonban ebből semmi nem látszik. A katica továbbra is mohón falja a levéltetveket, ám miután megemészti zsákmányát, a tápanyagokat már a benne növekvő élősdi hasznosítja. 

Úgy három hét alatt a darázslárva akkorára nő, hogy elhagyhatja gazdáját. Rést vág a katicabogár kültakaróján, aztán szépen kikecmereg belőle. Elhagyja gazdáját – ám az agyát továbbra is rabságban tartja. A katica ugyanis mozdulatlanul tűri, hogy hasa alatt a darázslárva selyemgubót szőjön maga köré. A gubóban továbbfejlődő darázsnak így nem kell félnie az őt amúgy igen kedvelő ragadozó rovaroktól, mert a katicabogár elűz minden támadót – mondhatjuk tehát, hogy a rajta élősködő darázslárva testőreként szolgál tovább. Ezt a szerepét hűségesen játssza még egy héten át; akkor az immár kifejlett darázs kirágja magát a gubóból, és tovaszáll. A zombivá lett katicabogár az esetek zömében csak azután pusztul el, hogy befejezte testőri működését, a rajta uralkodó élősködő szolgálatát.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2014. novemberi lapszámában.