Mesélő ingoványok
Hajdan a rizsültetvényesek hatalmas vagyont halmoztak föl ezen a tájon, de ma már inkább fordulatos múltjáról és gazdag vadvilágáról nevezetes a dél-karolinai ACE-medence.
Írta: Franklin Burroughs
Fényképezte: Vincent J. Musi
Az ACE-medence területe a part menti szigetekkel együtt nagyjából 4400 négyzetkilométer. Vannak magasabban fekvő részei is, ám zöme gátakkal övezett láp, ingovány. Mintegy 800 négyzetkilométernyi vidék védett területnek számít, részben állami tulajdonú, de a magánkézben maradt földek gazdáit is kötelezik, hogy nem aprózhatják el birtokukat, és nem építkezhetnek rajta.
A medence rengeteg lapálya között patakok, folyók kanyarognak. A repülőről csak keskeny utakat láttam, legnagyobbrészt földutakat; azok is csak ott bukkantak elő a lombrengetegből, ahol híd vagy töltés ívelte át a keresztező folyót vagy mocsarat. Az utak mentén csupán néhány házikó szerénykedett. Az Ashepoo torkolatánál halászhajók horgonyoztak, sőt egy kis hajóállomást is láttam. A táj sokkal inkább hasonlított arra a Dél-Karolinára, amelyről még apám mesélt nekem, mint ahol fél évszázada jómagam is kóboroltam.
Ez a régió nagyon rég, még az amerikai forradalom előtt, a rizstermesztés módszereinek fejlődésével nyerte el jellegzetes arcát. A legelső módszer egyszerű volt: az ingoványok keskeny sávjait gátak közé szorították, a felgyülemlett vizet pedig a kellő időben átengedték a lejjebb fekvő földekre. A következő, már rafináltabb eljárás csak az édesvizű mocsarakban, azokban a keskeny sávokban vált be, amelyek elég messze húzódtak a tengertől ahhoz, hogy vizük sómentes legyen, de még elég közel voltak, hogy az árapály befolyása alá kerüljenek. A lápsávokat gátakkal zárták el a folyótól, majd a gátakra ötletes, kettős zsilipkapukat szereltek. Szántás és ültetés idején zárva tartották, amint sarjadni kezdett a rizs, megnyitották a kapukat. A zsilipek révén a földeken is szabályozni lehetett a víz szintjét. Megindult a nagyüzemi gazdálkodás, sok ültetvényesnek hozott busás hasznot a rizstermesztés.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2014. novemberi lapszámában.
Festői látvány, fakó színek
Álomszerűen idilli képek a színes fotográfia hőskorából. Hogy mi voltaképpen az autokróm képek titka? A burgonyakeményítő.
Élet a vadonok vadonában
Mozambik a helyieket érdekeltté téve oltalmazza legnagyobb vadvédelmi területét.
Szellemerdők
Némelyik mocsárciprus már évezredek óta őrzi a tájat. Ha jobban megismerjük őket, a mi fajunk jövőjéről is elárulhatnak egyet-mást.
Arany kupola alatt
A jeruzsálemi Sziklamecset az iszlám egyik fő szent helye, és igazi építészeti remekmű. A kutatók páratlan lehetőséghez jutottak, végre felfedhetik rejtett titkait.
Menteni a menthetőt
A hazai és a közeli országokban működő állatkertek munkatársai megannyi szokatlan, olykor kockázatos esettel találkoznak, akár emberi mulasztás akár háború vagy természeti katasztrófa az ok, minden mentés egyedi eset. Erről beszélgettünk Sós Endrével, a Budapesti Állat- és Növénykert főállatorvosával.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
