Serpasors

Írta: Chip Brown
Fényképezte: Aaron Huey

2014. április 18-án, reggel 6 óra 45 perckor gigászi jégtömb szakadt le a Mount Everest Nyugati-gerincéről, és iszonyatos robajjal a 300 méterrel lejjebb húzódó Khumbu-jégesésre zuhant. A katasztrófában tizenhatan életüket vesztették, nyolcan megsebesültek. Az áldozatok között tizenhárman serpák, hárman más nepáli nemzetiségűek voltak. A közel száz éve meghódított csúcs történetében ez volt az egyik legsúlyosabb katasztrófa.

Aznap, április 18-án hajnalban sok serpa Nima Csiring előtt vágott neki a jégesésnek. Elköltötték szokásos reggelijüket – campát, árpakását ettek és teát ittak –, majd hátukra vették az előző nap összecsomagolt málhát. Ki kötelet, ásót, hágóvasat és más szükséges holmit vitt a 8850 méteres Mount Everestre vezető út kiépítéséhez, ki a négy közbeeső táborba cipelt hálózsákot, ebédlősátrat, asztalt, széket, edényeket meg hősugárzót, pokrócot, művirágot, hogy az ügyfelek minél kényelmesebben, kellemesebben étkezhessenek.

Néhányukon még látszott az előző napi pudzsa szertartáson egymás arcába dörzsölt égetett árpaliszt nyoma. A serpák azért fohászkodtak, hogy az Everestet védelmező Mijolangszangma istennő vigyázzon rájuk az úton, adjon nekik hosszú életet. Jó néhányan idén már többször jártak fönn a hegyen, már április elején kiépítették az útvonalat. A rögzített kötelekből és alumíniumlétrákból szerkesztett „mászóösvény” alig különbözött a korábbiaktól, de most közvetlenül az Everest lavinaveszélyes Nyugati-gerince alatt húzódott.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2014. novemberi lapszámában.