Áldott, átkozott bibliai táj

Írta: Paul Salopek
Fényképezte: John Stanmeyer

Búcsú az Édentől: cikksorozatunk írója, Paul Salopek az afrikai Nagy-hasadékvölgyből indult neki a világnak, hogy bejárja a szülőbolygóját benépesítő ember hajdani vándorútját. Csaknem két évbe telt, mire elért abba a térségbe, ahol kialakult a földművelés és megszülettek az első városok: eljutott a Közel-Keletre.

Az Óváros (Jeruzsálem) szívéből, a három ábrahámi vallás szentélyétől indulunk el. A közelben magasodik a Sziklamecset, a Szent Sír-templom és a Siratófal. Végigmegyünk a palesztin negyeden, az iszapos vizet követve megkerülünk egy 6. századi kolostort, keresztezünk egy izraeli lőteret. Van hely, ahol olyan erős a bűz, hogy szájon át kell lélegeznünk. Két nap múlva elérjük a torkolatot, elénk tárul az Izraelt Jordániától elválasztó Holt-tenger.

„Itt született az egyistenhit. A földművesnek már nem kellett minden forrásnál más és más nimfához imádkoznia, nem volt szüksége a vad természet isteneire” – tekint körbe Goren a vörösbarna víztükör fölé magasodó szirtek magasából.

Sajnos vajmi kevés az esélye, hogy Goren naiv és fantasztikus álma valóra válhat egyszer. (Amikor újra fellángoltak a harcok a palesztinok és az izraeliek között, Izrael lerohanta a Gázai övezetet. Goren sóhajtva csak annyit mondott: „Két évet csúszik a terv, de sebaj, kivárom.”) Igen, így halad előre az emberiség születése óta – mostanára két és fél ezer nemzedék hányattatásaiból, küzdelméből tanulhattunk. Ám szilárd meggyőződésem, hogy ami igazán számít, az az útkeresés.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2014. decemberi lapszámában.