Atkák rettentő közelről

Írta: Rob Dunn
Fényképezte Martin Oeggerli

Az evolúció a legapróbbak világában hozza létre a legnagyobb változatosságot – mi, emberek viszont hajlamosak vagyunk nem törődni az apró-cseprő dolgokkal. Víziatkák például szinte minden tóban-pocsolyában föllelhetők, egy köbméter vízben akár százával-ezrével is előfordulhatnak, az ivóvízben is akad belőlük, mégis kevesen hallottak róluk. Jómagam is csak a közelmúltban értesültem a létezésükről, noha  munkám éppen az apró dolgok tanulmányozása.

A poratkák híresebbek, jobban mondva hírhedtebbek, mert elhalt hámdarabkáinkat fogyasztják: nyüzsgő seregüket bőrünk apró cafrangjai táplálják. Az atkavilág igazi szörnyetegei azonban a talajban laknak. Vannak köztük igazi ragadozók is: némelyik csáprágóján cápákéra hasonlító fogak ülnek; mások sima élű pengéket csattogtatnak méretükhöz képest szörnyű erővel, megint mások miniatűr kardjaikkal döfködve osztanak halálos sebeket. Ezek a bestiák földigiliszták járataiban,  vagy a talaj homokszemei között, parányi résekben ólálkodnak. De az esőerdők lombkoronájában, a fák levelein, az ágak és a törzs szegletében, az élősdi növények levélrózsáiban is élnek atkák. Sőt az ennivalónkban is találunk atkákat; a mimolette nevű sajt aromáját például éppen a benne furkáló, táplálkozó, ürítő, párzó atkák adják.

Nem túlzás azt állítani, hogy az atkák folyamatosan alakítják világunkat: gyorsítják vagy lassítják a talajalkotók keveredését, a bomlás sebességét, megbetegítik vagy éppen meggyógyítják haszonnövényeinket. Jelentőségük sokkal nagyobb, mint azt termetük alapján vélnénk. Egyelőre nem tudjuk pontosan, hány fajuk lehet, de legalább egymillióféle atka létezhet a világban. Van, amelyik növényevő rovarokra vadászik, és ezzel hasznára válik a mezőgazdaságnak és az orvostudománynak, és van, amelyik halálos kórokozókat terjeszt. Sokuk evolúciós története vár megfejtésre.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2015. februári lapszámában.