Majomcsapat Marokkóban
Hol játékos, hol tűnődő, hol félénk, hol harcias. Csupa ellentmondó vonás – ilyen a berber makákó.
Írta: Rachel Hartigan Shea
Fényképezte: Francisco Mingorance
Joggal mondható el a berber makákóról (Macaca sylvanus), hogy különleges majom. Az emberen kívül az egyetlen főemlős, amely a Szaharától északra is megél Afrika földjén, emellett az egyetlen makákó, amely nem Ázsiában honos. Egykor más makákók is lakták a világ Kelet-Ázsiától Északnyugat-Afrikáig terjedő részét, ám ma már csak a berber makákó tart ki – csak ő képes dacolni az Afrikában bekövetkezett jelentős ökológiai változásokkal. Ám nem csupán elterjedési viszonyai okán különleges majom a tömött, vörösesbarna bundájú, rendkívül értelmes tekintetű, kisgyermek nagyságú, farok nélküli berber makákó. Régóta az ember közelében él; sok helyen becsülték, fogságban is sokfelé tartották házi kedvencként – Pompeji hamujában, egy óegyiptomi katakomba mélyén, sőt az írföldi Ulster bronzkori királyainak temetkezési helyén is berber makákók maradványaira bukkantak a régészek.
Manapság azonban már csak Marokkóban és Algériában, egy-két kisebb erdőfolton meg Gibraltáron láthatunk berber makákót. Az állatüzérek évente körülbelül háromszáz kölyköt csempésznek ki Marokkóból, adnak el állatkereskedőknek az egyre többet hozó európai feketepiacon. Mára jó, ha hatezer berber makákó maradt összesen, ebből négy-ötezer élhet Marokkó földjén. Francisco Mingorance természetfotós több mint egy éven keresztül követte és fényképezte egyik legnagyobb populációjukat a Középső-Atlasz magaslatain.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2015. februári lapszámában.