Eleven fények
Az élőlények fénykibocsátó tudománya, a biolumineszcencia egyszerre mindennapos és varázslatos jelenség.
Írta: Olivia Judson
Fényképezte: David Liittschwager
Az élőlények fénykibocsátó tudománya, a biolumineszcencia egyszerre mindennapos és varázslatos jelenség. Varázslatos, hiszen gyönyörű látvány, amikor egy kis állat földereng, ragyogni kezd az éjszakában.
Ugyanakkor mindennapos is, mármint abban az értelemben, hogy aránylag sokféle élőlény képes fényt kibocsátani, világítani. A szárazföldiek közül a meleg nyári éjszakákon párját váró, zöldesen villódzó szentjánosbogár a legismertebb, de akadnak mások is, például a parázsbogár, és ilyenek egyes csigák és ezerlábúak, sőt – bizony isten! – némely gombák is világíthatnak.
Elsősorban a tengerekben gyönyörködhetünk az élet fényparádéjában. Az apró, mindössze fél rizsszemnyi kagylósrákok (Ostracoda) ugyanúgy villódznak párjukat keresve, mint a szentjánosbogár. A tűhegynyi páncélos ostorosok (Dinoflagellata) két ostorukkal forognak tengelyük körül, és amint vízmozgást érzékelnek, nyomban bekapcsolják fényforrásukat, csillámló pettyek miriádjával kísérik a tengeren úszó, hajózó embert.
Sokféle hal, lábasfejű, medúza, bordásmedúza, rák, féreg, tengeriuborka képes fényt kibocsátani. Ugyanez áll a hosszú vonalba rendeződő, áldozatukat mérgező csalánsejtekkel rabul ejtő telepespolipok (Siphonophora) és a finom mintájú, áttört kovavázat építő egysejtű sugárállatkák (Radiolaria) némelyikére, valamint a baktériumok számos képviselőjére. Mármost a fényt kibocsátani képes ezerféle lény túlnyomó része, négyötöde tengerlakó. Vajon miért?
Szállongó fénypettyek, hím szentjánosbogarak a nyári éjszakában. A pazar látvány legfőbb rendeltetése: elkápráztatni a nőstényeket.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2015. márciusi lapszámában.