Két város, kétarcú Európa

Berlin a hitelező, Athén az adós. Egyik sem vágyott erre a szerepre, de így hozta a sors. A két főváros az egységre vágyó, ám mindmáig megosztott Európa jelképe lett.

Írta: Adam Nicolson
Fényképezte: Gerd Ludwig és Alex Majoli
Berlin és Athén: bizonyos értelemben a két város Európa két arcát, pólusát képviseli.
Az egyik, messze a tengertől, északi, szürke, borús és gazdag. A másik, az Égei-tenger partján, ragyog, napsütötte kertjeiben murvafürt tarkállik, utcáin narancsfák sorakoznak. Berlin és Athén: mindkettő különbözik valamelyest a róla kialakult képtől. Az újraegyesítés után a régi-új német főváros fiatalos hévvel lüktet; a több ezer esztendős déli metropolis ugyanakkor még mindig a nagy euróválságot nyögi.
Berlin fölött ragyog az égbolt, Athén horizontján viharfelhők tornyosulnak.
Sok szempontból tehát a várt képpel ellentétes benyomást kelt a két város: Athén népe zaklatott, feszült, sötéten látja a jövőt. Berlin viszont Európa legnyitottabb, mindenkit befogadó városa lett, lakói derűsek, lazák, élvezik a szabadságot – csak a siker földolgozása okoz számukra gondot.
A két várost, a jelen Európájának két ellentétes pólusát, közös sors köti össze. Az Európa népeit egybefogó nagy vállalkozás története hatvan évre nyúlik vissza. Az Európai Unió célja, hogy a kontinens egysége érdekében folyamatosan erősítse az integrációt, újabb tagokkal bővüljön. Ám az euróövezet tizenkilenc tagországa nem mutat egységes képet: fizetőeszközük közös, de adórendszerük és államháztartásuk igen különböző.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2015. márciusi lapszámában.