HUBBLE – ablak a csodavilágra

Az űrteleszkóp negyedszázada ontja pazarabbnál pazarabb felvételeit. A fotóit kidolgozó NASA-csapat vezetője, Lévay Zoltán kiválasztotta számunkra tíz legkedvesebb Hubble-tablóját.

Írta: Timothy Ferris
Eleinte kevesen hitték, hogy a Hubble még viszi valamire.
A Discovery űrrepülőgépről 1990. április 24-én, nagy hírverés közepette pályára állított űrtávcső már a beüzemelés szakaszában csökönyösködött. Ahelyett, hogy égi célpontjaira fókuszált volna, folyvást remegett-rázkódott. Valahányszor a Nap sugarai érték napelemtábláit, mintha vámpírmód rettegne a fénytől, azonnal reszketni kezdett. Amikor pedig kinyitották a csillagok fényét beengedő elülső védőajtaját, a művelet annyira megviselte, hogy szabályosan lefagyott. A mélypont akkor jött el, amikor bebizonyosodott: a Hubble rövidlátó.
Mint kiderült, 2,4 méter átmérőjű főtükrét – a legsimább nagyméretű tárgyat, amelyet valaha emberkéz alkotott –, bár rendkívül precízen, de hibás mértani meggondolások szerint alakították ki.
Már a Hubble tervezése idején komoly engedményekre kényszerültek a szakemberek. A csillagászok nagy teleszkópot szerettek volna magasabb, Földtől távoli pályára telepíteni, ám a műszernek végül be kellett férnie az űrrepülőgép rakterébe, és mindössze 560 kilométer magasan keringhetett, hogy szükség esetén viszonylag könnyen és gyorsan el lehessen érni, űrhajósok szerelhessék, tarthassák karban. Egyesek morogtak: a látványos hősködés eszerint fontosabb, mint a tudomány…
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2015. áprilisi lapszámában.