Ördögök szekere

Hogyan lett az orosz sztyeppéken honos hódító ballagófűből az észak-amerikai Nyugat jelképe?

Írta: George Johnson
Fényképezte: Diane Cook és Len Jenshel
1880 októberében az Egyesült Államok mezőgazdasági minisztériuma értesítést kapott: különös növény bukkant fel Dél-Dakota államban, a frissen szántott földeken. A jelentés az iktatóba került, és feledésbe is merült. A gyom egy évtizeden át nyomulhatott előre, szörnyen elszaporodott. Az 1890-es évek elején már törvényjavaslat szorgalmazta, hogy a határokon kerítéssel gátolják a terjedését – de addigra átjutott Kanadába. Az invázió dokumentálására a mezőgazdasági minisztérium munkatársa, James A. Young leveleket gyűjtött össze.
Dél-Dakota állam egyes részeiben oly ijesztő mértékben szaporodott el a gyom, hogy sokan nem bírták tovább, inkább máshova költöztek, írta egy gazda 1891-ben. Egy másik levélíró azt tudatta, hogy „értelmes oroszok” mesélték neki: Odessza táján tömegesen él ez a növény; talán onnan került át valami úton-módon Amerikába.
A ballagófű rohamtempóban tört előre a kontinens nyugati területein, utak szélén, öntözőcsatornák peremén, vasúti töltések oldalában, magvai alattomos potyautasként lapultak meg a gabonaszállítmányokban. 1885-ben fölbukkant Kalifornia államban is, és alig néhány évre rá már legalább tizenkét tagállam területén vert gyökeret. Félelmetesen gyorsan sokasodott – látszott, hogy új otthonában pompásan érzi magát.
A ballagófű nem igazán bajlódik levelekkel: inkább kis, szúrós, pikkelyszerű murvaleveleket növeszt. A murvalevél és a szár közötti résben pici, alig látható virágok nyílnak, ezekből fejlődnek a magok. Föltekeredve minden magban ott szunnyad a csíra: rögtön kész magonccá cseperedni, mihelyt nappal is fagypont fölé emelkedik a hőmérséklet. Elég néhány csepp nedvesség, és a gyom máris növekedni kezd. Főgyökere akár két méter mélyre is lehatolhat a talajba, mellékgyökerei pedig még messzebbre nyúlhatnak.
Késő ősszel, amikor a növény már magokkal terhes, tövénél egy sejtréteg elvékonyul (akár az alma szárában), hogy megkönnyítse a leválást. Föltámad az elmaradhatatlan szél, elroppantja a ballagófű szárát, a letört ágas-bogas gombolyag tovagörög, közben szaporán elhullajtja magvait. Mindegy, hogy a talaj tápanyagdús vagy sovány, nedves vagy száraz, lúgos vagy szikes – a lényeg, hogy legyen kedvező alkalom. A ballagófű mindenütt megél, ahol a földet valaha eke, ásó vagy arra legelő tehén patája lazította.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2015. júliusi lapszámában.