Ördögök szekere
Hogyan lett az orosz sztyeppéken honos hódító ballagófűből az észak-amerikai Nyugat jelképe?
Írta: George Johnson
Fényképezte: Diane Cook és Len Jenshel
1880 októberében az Egyesült Államok mezőgazdasági minisztériuma értesítést kapott: különös növény bukkant fel Dél-Dakota államban, a frissen szántott földeken. A jelentés az iktatóba került, és feledésbe is merült. A gyom egy évtizeden át nyomulhatott előre, szörnyen elszaporodott. Az 1890-es évek elején már törvényjavaslat szorgalmazta, hogy a határokon kerítéssel gátolják a terjedését – de addigra átjutott Kanadába. Az invázió dokumentálására a mezőgazdasági minisztérium munkatársa, James A. Young leveleket gyűjtött össze.
Dél-Dakota állam egyes részeiben oly ijesztő mértékben szaporodott el a gyom, hogy sokan nem bírták tovább, inkább máshova költöztek, írta egy gazda 1891-ben. Egy másik levélíró azt tudatta, hogy „értelmes oroszok” mesélték neki: Odessza táján tömegesen él ez a növény; talán onnan került át valami úton-módon Amerikába.
A ballagófű rohamtempóban tört előre a kontinens nyugati területein, utak szélén, öntözőcsatornák peremén, vasúti töltések oldalában, magvai alattomos potyautasként lapultak meg a gabonaszállítmányokban. 1885-ben fölbukkant Kalifornia államban is, és alig néhány évre rá már legalább tizenkét tagállam területén vert gyökeret. Félelmetesen gyorsan sokasodott – látszott, hogy új otthonában pompásan érzi magát.
A ballagófű nem igazán bajlódik levelekkel: inkább kis, szúrós, pikkelyszerű murvaleveleket növeszt. A murvalevél és a szár közötti résben pici, alig látható virágok nyílnak, ezekből fejlődnek a magok. Föltekeredve minden magban ott szunnyad a csíra: rögtön kész magonccá cseperedni, mihelyt nappal is fagypont fölé emelkedik a hőmérséklet. Elég néhány csepp nedvesség, és a gyom máris növekedni kezd. Főgyökere akár két méter mélyre is lehatolhat a talajba, mellékgyökerei pedig még messzebbre nyúlhatnak.
Késő ősszel, amikor a növény már magokkal terhes, tövénél egy sejtréteg elvékonyul (akár az alma szárában), hogy megkönnyítse a leválást. Föltámad az elmaradhatatlan szél, elroppantja a ballagófű szárát, a letört ágas-bogas gombolyag tovagörög, közben szaporán elhullajtja magvait. Mindegy, hogy a talaj tápanyagdús vagy sovány, nedves vagy száraz, lúgos vagy szikes – a lényeg, hogy legyen kedvező alkalom. A ballagófű mindenütt megél, ahol a földet valaha eke, ásó vagy arra legelő tehén patája lazította.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2015. júliusi lapszámában.
Ősöreg erdők és féltett hagyományok kincset érő ajándéka a puerh tea
A Kínában magasodó Jigmai-hegy őslakos falvainak népe tradícióihoz ragaszkodva, az ősök módszereivel termeszti immár világhírű, csodálatos aromájú teaféléit.
Középkori szörnyek életre keltői
Így tökéletesítik a mai mesterek a kőmegmunkálás ősi technikáját, és alkotják újjá egy angliai katedrális hajdanvolt szépségét.
Évmilliók titkát őrző barlangok
Egy vakmerő klímakutató feltáratlan üregekbe hatolt be Grönland északi részén. A barlangok kövei nem csak a régmúltról tudósítanak; a jövőt, a globális felmelegedés várható alakulását is sejtetik.
Nagyon látni akartam apám lepkéit
Fotósunk mindent elkövetett, hogy megtalálja a világ egyik legritkább lepkéjét, mert azt a lepkét az ő apja után nevezték el.
Imádott és utált csörgőkígyók
A megújhodás jelképeként tisztelik, az alvilág hírnökeként kárhoztatják. Vadásznak rá, a képzelet sötét bugyraiba száműzik. Sikerül-e eloszlatni a félelmeket, még mielőtt végleg kiirtjuk a legendás csörgőkígyót?
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
