Szabadság két felvonásban

Írta: Tim Zimmermann

Szabad-e, etikus-e delfint fogságban tartani – kiváltképp a magunk szórakoztatására? Heves viták tárgya ez a kérdés, különösen azóta, hogy jobban megismertük a delfinek értelmi képességeit. A delfin bolygónk egyik legintelligensebb állata – van éntudata, társas lény, agya nagy és összetett szerkezetű, magasrendű kommunikációra képes, saját nevet, azaz névfüttyöt használ, felismeri magát a tükörben, megért bizonyos elvont fogalmakat és nyelvtani összefüggéseket.

Az elmúlt ötven évben harminc-egynéhány delfint engedtek szabadon hosszú fogság után – ellentmondásos eredménnyel. Tom és Misha így lehetőséget kínált arra, hogy a kutatók kidolgozhassák a delfinek „visszavadításának” módszertanát – annak mikéntjét, ahogy a hosszan fogva tartott delfinnek meg lehet tanítani a szabad élet tudnivalóit. „Ha Mishával és Tommal sikerül látványos eredményeket elérnünk, remélhetőleg fölnyitjuk az emberek szemét, ráébresztjük őket a delfinek fogságban tartásának és mutogatásának fonákságára – fejtegeti Travers.

Tom és Misha a Born Free számára a fogságban tartott delfinek jövőjének záloga, Jeff Fosternek viszont – mondjuk úgy – lehetőséget ad arra, hogy legalább részben jóvátegye múltját. Foster állatorvos fia, érthető, hogy kiskora óta rajong az állatokért. Alig tizenöt évesen elszegődött a seattle-i tengeri akvárium csapatához, majd húszévesen, 1976-ban a SeaWorld tengeriemlős-menazséria és óceanárium első számú beszállítója, Don Goldsberry munkatársa lett. Hatékony módszert dolgoztak ki a kardszárnyú delfin elfogására, majd a következő tizennégy évben Foster vagy két tucat kardszárnyú befogásában és más delfinek, valamint fókák és egyéb tengeri állatok foglyul ejtésében segédkezett, hogy legyen mivel szórakoztatni a nagyérdeműt.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2015. júliusi lapszámában.