A sómenet nyomában Gandhi Indiájában

A Nagy Lélek, a Nemzet Atyja ma is él a rohamosan változó nemzet tudatában.

Írta: Tom O’Neill
Fényképezte: Rena Effendi
A hindu szellemi menedék, az ásram még sötétségbe burkolózott, amikor a tisztáson, a Sabarmati folyó mellett belefogott szokásos imájába. Miután végzett, ágyékát hosszú dhótival övezte, vállára kendőt terített, kezébe fogta bambuszbotját, és kilépett a kapun.
Tizenhárom év után elhagyta otthonát, egyben a közösséget, amely híven követte tanait, az egyszerű életvitelről és a szellemi kiteljesedésről vallott elveit.
Mohandász Karamcsand Gandhi nem egymagában kelt útra: hetvennyolcan sorakoztak föl mögötte kettesével: csupa fehérbe öltözött férfi. Ahmedabadban, Gujarat állam legnagyobb városában, a külvárost átszelő földút mentén már tíz és tízezrek gyűltek össze jöttükre. Az emberek fákról, ablakokból kiáltozták: „Gandhi ki jai! ” (Gandhi győzni fog!)A dátum: 1930. március 12.
A brit sóadó ellen tiltakozó menet 25 nap alatt közel 400 kilométert tett meg az Arab-tengerig. Gandhi, a drámai jelenetek nagymestere, a partszegélyre érve lehajolt, fölmarkolt egy kupac sós iszapot. Példáját rengetegen követték szerte az országban. A jelképesen sót gyűjtőket illegális tettükért ütlegelték, letartóztatták a rendőrök; maga Gandhi csaknem háromnegyed évet töltött börtönben. A hatóságok eleinte afféle politikai színjátéknak tekintették az egészet, de hamarosan országos méreteket öltött a tiltakozás.
Előkelő és alsóbb kasztbeliek, férfiak és nők, hinduk és muszlimok most először fejezték ki közösen: nem akarják a brit fennhatóságot. És most először vezérük is volt már. Gandhi a sómenet kezdetétől 18 évvel később bekövetkezett haláláig forradalmi szellemiséget hirdetett. Filozófiájából, az igazsághoz való erőszakmentes ragaszkodás elvéből nőtt ki a szatjágraha mozgalom.
Gandhi, aki arra ösztönözte honfitársait, hogy vizsgálják felül a kasztokkal, vallással és erőszakkal kapcsolatos előítéleteiket, aki oroszlánrészt vállalt India szabadságának kivívásában, öt és fél hónappal a függetlenség kikiáltása után merénylet áldozata lett. Halála után nem sokkal India első miniszterelnöke, Dzsaváharlál Nehru ezekkel a szavakkal búcsúzott el a Nemzet Atyjától: a fény, amelyet hagytál, ezer esztendő múltán is ragyogni fog!
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2015. augusztusi lapszámában.