Delfinek körhintája

Írta: Virginia Morell
Fényképezte: Paul Nicklen

…Egy hideg januári napon magam is kardszárnyúak között lehettem az északi sarkkörtől jó 300 kilométerre északra, a norvégiai Andfjorden vizein. Százával, csapatban szelték a hullámokat, ívelt hátuk, magas hátúszójuk nedvesen csillogott a sarkvidék hidegkék alkonyi fényében. Hol lemerültek, hol fölbukkantak – kisebb falkákba tömörülve terelték, kábították, falták az ezüstös heringeket. Farkúszójukkal időről időre hatalmasat csaptak a tenger tükrére. A heringeket ugyanezzel a mozdulattal teszik mozgásképtelenné, világosított föl vezetőm, Tiu Similä finn cetkutatónő, a norvég vizek kardszárnyúinak avatott ismerője, egyik legfőbb vadászmódszerük, a „körhintázás” szakértője. A hering nem feltétlenül pusztul el az ütéstől, de legalábbis elkábul, és így könnyűszerrel elkapható.

„Olyan az egész, mint egy balettelőadás. A delfinek tökéletes összhangban mozognak, közben egyfolytában kommunikálnak, hisz vadászatkor nagyon gyorsan kell dönteniük” – magyarázta Similä.

A kardszárnyúaknak így sincs könnyű dolguk. A heringek gyorsabbak náluk, és védekezésképpen nagyon sűrű rajokba tömörülnek. A delfinek nem sziláscetek, hogy a prédarajba vetve magukat rengeteg vizet, és abban tömérdek halat kaphatnának be egyszerre. Inkább úgy dolgoznak, mint a nyájterelő kutyák: kisebb, ezáltal kezelhetőbb csoportokra választják szét a heringrajt.

„A vízfelszín felé kényszerítik, és körülöttük keringve egyetlen sűrű kupacba terelik a heringtömeget. Hol a heringgombóc alá merülnek, hol köröznek körülötte: ezt nevezzük mi körhintamódszernek. Közben légbuborékokat eregetnek, delfinnyelven kiabálnak, hófehér hasoldalukat föl-fölvillantva rémítgetik a zsákmányt. A heringek erre még sűrűbb gombócba tömörülnek – némelyik kétségbeesésében ki is veti magát a vízből. Amikor már jó sűrű a gombóc, az egyik delfin odacsap a farokúszójával – föltálalja az ebédet.”

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2015. augusztusi lapszámában.