Tájkép bombazápor után
A vietnami háborúban az Egyesült Államok légiereje több mint kétmillió tonnányi bombát zúdított Laoszra.
Írta: T. D. Allman
Fényképezte: Stephen Wilkes
Vientián, Laosz fővárosa valaha koszos kisváros volt. Ma koszos nagyváros, épületei között nem kevés a tíz-egynéhány emeletes toronyház. Régen csak az esőcseppek kopogása, gyereksírás, beszélgető járókelők nevetése, buddhista szerzetesek kántálása törte meg a csöndet. Ma már állandó a hangzavar: légkondicionálók, áramfejlesztők zúgnak, motorbiciklik pöfögnek, fékeznek csikorogva, dudák harsognak mindenütt.
Noha a Népi Forradalmi Párt szovjet mintájú, sarló-kalapácsos zászlaja máig a nemzeti lobogó mellett díszeleg, Laosz gazdasága évente közel 8 százalékkal növekszik. Annak idején az ország vezetése kész volt támogatni a vietnamiak kommunista indíttatású harcát, ma viszont már egy délkelet-ázsiai szabadpiaci térség kialakításán dolgozik. A cél: 2020-ra lekerülni a Föld legkevésbé fejlett országainak ensz-listájáról.
Azon túl, hogy a gazdag laosziak tovább gazdagodnak, az isten háta mögötti vidékek lakói is kifelé lábalnak a szegénységből. Végre kapcsolatba kerülhettek a külvilággal, így olyan életre lett esélyük, amelyről valaha álmodni se mertek.
Laosz középső vidékén, a vietnami határ közelében láttam egy fiatalembert, amint hazafelé motorozott – a hóna alatt egy parabolatányérral. A hegyi falvakban láttam, hogy az iskolás gyerekek takaros, kék-fehér egyenruhát viselnek. Fölújított imahelyeket is sokfelé láttam, elsősorban buddhista templomokat, de animista szentélyeket is, és néhány keresztény templomot. Sáfránysárga köpenyes szerzetest is rengeteget láttam – csak most már laptoptáska lógott a vállukon.
A Mekong ma is régi, széles medrében hömpölyög tova Vientián mellett, ám partvidéke már más, mint a régi időkben volt. Ahol régen homokbánya volt meg sártenger, ma három kilométer hosszú sétány kínál kikapcsolódást tornaszerekkel, kocogópályákkal, parkolókkal. Jönnek is ide esténként rengetegen. Szerelmesek, mutatványosok, viháncoló gyerekek mindenütt; breaktáncosok, utcazenészek adják elő produkcióikat, edzők okítják a tornázni vágyókat. Ahogy hanyatlik a Nap, átszíneződik a látvány: a sokadalmat hideg fénybe vonja a mozgóárusok targoncáinak neonvilágítása, a cikázó kismotorok reflektora.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2015. augusztusi lapszámában.