Ahonnan nincs többé visszaút

Írta: Mark Jenkins
Fényképezte: Cory Richards

Vágjunk kalandba a régiek módján, induljunk expedícióra valami fölfedezetlen vidékre, vetette föl Hilaree 2012 tavaszán. Éppen a Mount Everestről tartottunk lefelé. Hilareenél keményebb nőt életemben nem láttam még. Miután két bokaszalag-szakadással följutott az Everest csúcsára, még megmászta a szomszédos Lhotsét is. Sok bennünk a közös. Mindketten gyerekkorunk óta imádjuk a hegyeket. Mindketten házasok, kétgyermekes szülők vagyunk, mindketten igyekszünk egyensúlyt találni család és kaland között. És mindketten utáljuk az Everest körül kialakult üzleti szellemet, keressük a helyet, ahol még átélhetjük a mászás régi örömét. Ám igazi kalandot találni már nem könnyű.

Repülő visz az Északi- és a Déli-sarkra, helikopter az Everest, a Makalu alaptáborába, hajók járják az Amazonast, a Nílust. Alig van helye a világnak, ahova ma is  csak gyalogszerrel, hetek alatt lehet eljutni.

Volt egy hegy, amelyiken rég törtem a fejem,  de személyes érintettségem okán vonakodtam előhozakodni vele. Egyszer aztán, sok ötletelés után (legyen Pakisztán, legyen Pápua Új-Guinea, legyen Kazahsztán) mégis kimondtam nagy habozva:  „És mit szólnál  a Hkakabóhoz?”

A Hkakabo Razi (Kákubo Rázi) Délkelet-Ázsia legmagasabbnak tartott hegyorma, fekete sziklák és fehér gleccserek csipkézte tömbje Mianmar északi részén, a tibeti határvidéken, gőzölgő zöld őserdőből emelkedik ki. Az első, 1925-ben közzétett brit felmérés szerint magassága pontosan 5881 méter. Ma is két hosszú hétbe telik megközelíteni, az embernek gyalog kell átverekednie magát a meredek szurdokokkal szabdalt, mérges kígyóktól hemzsegő, buja dzsungelen.

Hilaree odavolt az ötletért. Már Katmanduban nekiálltunk az expedíciót tervezgetni.

A Hkakabóról az 1980-as években olvastam először. Francis Kingdon-Ward brit felfedező a Burma’s Icy Mountains (Burma jég borította hegyei) című könyvében beszámolt 1937-es fölfedezőútjáról, egyebek között arról, hogy vakmerő módon megpróbálta egymaga megmászni a Hkakabo Razit. 4500 méter fölé jutott, ám ott  egy leküzdhetetlen gránitfal állta útját.

Kingdon-Ward, a kőkemény kalandor hónapokig barangolt az őserdőben, rizsen és teán élt, esténként tábortűz mellett írta naplóját. 1909 és 1956 között húsznál több utat tett Közép-Ázsiában. Kalandjaitól lelkesülten eltökéltem: elsőként én fogom megmászni a Hkakabo Razit.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2015. szeptemberi lapszámában.