Ahonnan nincs többé visszaút
Egy elfeledett hegy a mianmari őserdő belsejében meghátrálásra kényszerítette a sokat próbált mászócsapatot.
Írta: Mark Jenkins
Fényképezte: Cory Richards
Vágjunk kalandba a régiek módján, induljunk expedícióra valami fölfedezetlen vidékre, vetette föl Hilaree 2012 tavaszán. Éppen a Mount Everestről tartottunk lefelé. Hilareenél keményebb nőt életemben nem láttam még. Miután két bokaszalag-szakadással följutott az Everest csúcsára, még megmászta a szomszédos Lhotsét is. Sok bennünk a közös. Mindketten gyerekkorunk óta imádjuk a hegyeket. Mindketten házasok, kétgyermekes szülők vagyunk, mindketten igyekszünk egyensúlyt találni család és kaland között. És mindketten utáljuk az Everest körül kialakult üzleti szellemet, keressük a helyet, ahol még átélhetjük a mászás régi örömét. Ám igazi kalandot találni már nem könnyű.
Repülő visz az Északi- és a Déli-sarkra, helikopter az Everest, a Makalu alaptáborába, hajók járják az Amazonast, a Nílust. Alig van helye a világnak, ahova ma is csak gyalogszerrel, hetek alatt lehet eljutni.
Volt egy hegy, amelyiken rég törtem a fejem, de személyes érintettségem okán vonakodtam előhozakodni vele. Egyszer aztán, sok ötletelés után (legyen Pakisztán, legyen Pápua Új-Guinea, legyen Kazahsztán) mégis kimondtam nagy habozva: „És mit szólnál a Hkakabóhoz?”
A Hkakabo Razi (Kákubo Rázi) Délkelet-Ázsia legmagasabbnak tartott hegyorma, fekete sziklák és fehér gleccserek csipkézte tömbje Mianmar északi részén, a tibeti határvidéken, gőzölgő zöld őserdőből emelkedik ki. Az első, 1925-ben közzétett brit felmérés szerint magassága pontosan 5881 méter. Ma is két hosszú hétbe telik megközelíteni, az embernek gyalog kell átverekednie magát a meredek szurdokokkal szabdalt, mérges kígyóktól hemzsegő, buja dzsungelen.
Hilaree odavolt az ötletért. Már Katmanduban nekiálltunk az expedíciót tervezgetni.
A Hkakabóról az 1980-as években olvastam először. Francis Kingdon-Ward brit felfedező a Burma’s Icy Mountains (Burma jég borította hegyei) című könyvében beszámolt 1937-es fölfedezőútjáról, egyebek között arról, hogy vakmerő módon megpróbálta egymaga megmászni a Hkakabo Razit. 4500 méter fölé jutott, ám ott egy leküzdhetetlen gránitfal állta útját.
Kingdon-Ward, a kőkemény kalandor hónapokig barangolt az őserdőben, rizsen és teán élt, esténként tábortűz mellett írta naplóját. 1909 és 1956 között húsznál több utat tett Közép-Ázsiában. Kalandjaitól lelkesülten eltökéltem: elsőként én fogom megmászni a Hkakabo Razit.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2015. szeptemberi lapszámában.
Festői látvány, fakó színek
Álomszerűen idilli képek a színes fotográfia hőskorából. Hogy mi voltaképpen az autokróm képek titka? A burgonyakeményítő.
Élet a vadonok vadonában
Mozambik a helyieket érdekeltté téve oltalmazza legnagyobb vadvédelmi területét.
Szellemerdők
Némelyik mocsárciprus már évezredek óta őrzi a tájat. Ha jobban megismerjük őket, a mi fajunk jövőjéről is elárulhatnak egyet-mást.
Arany kupola alatt
A jeruzsálemi Sziklamecset az iszlám egyik fő szent helye, és igazi építészeti remekmű. A kutatók páratlan lehetőséghez jutottak, végre felfedhetik rejtett titkait.
Menteni a menthetőt
A hazai és a közeli országokban működő állatkertek munkatársai megannyi szokatlan, olykor kockázatos esettel találkoznak, akár emberi mulasztás akár háború vagy természeti katasztrófa az ok, minden mentés egyedi eset. Erről beszélgettünk Sós Endrével, a Budapesti Állat- és Növénykert főállatorvosával.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
