Színt valló kaméleon
A kaméleonok színüket változtatva, élő hirdetőtáblaként üzennek egymásnak, nyelvüket villámgyorsan kilökve vadásznak – és ha nem teszünk ellene, élőhelyeik romlásával nemsokára kipusztulnak.
Írta: Patricia Edmonds
Fényképezte: Christian Ziegler
Kétszáznál valamivel több kaméleonfajról tudunk, ezek 40 százaléka Madagaszkár szigetén, a fennmaradók zöme az afrikai kontinensen honos. Egyes kaméleonokról a dns-elemzések révén derült ki, hogy bár küllemre szinte egyformák, genetikai szempontból mégiscsak különböznek egymástól. A ma ismert fajok jó ötödét az utóbbi tizenöt évben fedezte fel a tudomány.
Megannyi kivételes vonásukkal a kaméleonok mindig is sok fejtörést okoztak a természetbúvároknak, hüllőkutatóknak, meséli Anderson. Ám mert a szállítás kezdetleges módja miatt a kaméleonok csak nagy ritkán élték túl a hosszú hajóutat, élettani viszonyaikkal és életmódjukkal kapcsolatban a természetbúvároknak, hüllőkutatóknak sokáig csak sejtéseik lehettek. Nem csoda, hogy ma már mosolyogtató teóriák is föl-fölbukkantak akkoriban. Például: a kaméleon nyelve úgy lökődik ki, hogy feltöltődik levegővel, vagy megtelik vérrel, mint valami barlangostest.
Ami Andersont illeti, ő egyebek között a kaméleonok táplálkozását tanulmányozza behatóan. Másodpercenként 3 ezer kép exponálására, azaz rendkívüli lassításra alkalmas gépével fölvette azt a mindössze 0,56 másodperces folyamatot, amelynek során a kaméleon nyelvét kicsapva elkapja a prédául kiszemelt tücsköt. A 28 másodperces filmmé összeállított képsoron pompásan látszik a nyelv kiöltésének mechanizmusa.
A kaméleon torokzacskója mélyén megbújó nyelvcsontot rugalmas, kollagénrost-tartalmú szöveti tok, azt pedig izmos csőgallér, úgynevezett gyorsítóizom veszi körül. A kínálkozó zsákmányt megpillantó kaméleon kidugja a nyelvét, a gyorsítóizom összehúzódik, megnyomja a szöveti tokot, az rugóként előrepattan, a kicsapódó nyelv tapadókorongként működő vége rácuppan a zsákmányra. A préda elfogása után a kamélon visszatekeri a nyelvét, szépen megebédel.
A kaméleonok színváltoztatásával kapcsolatos ismereteink is jelentősen gyarapodtak az utóbbi időben, kivált azóta, hogy Michel Milinkovitch idén tavasszal közzétette legújabb eredményeit. A kaméleon színe oly módon változik, állították sokáig a szakemberek, hogy a megfelelő színű pigmentanyag tovaterjed a sejtek érszerű nyúlványaiban. Ám az evolúciógenetikus és biofizikus Milinkovitch kutatásai szerint ez az elmélet nem állja meg a helyét – már csak azért sem, mert a zöld színű kaméleonok egy részének hámsejtjeiben egyáltalán nincs zöld pigment.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2015. szeptemberi lapszámában.
Titokzatos mélységekben
Búvárjárművekkel és ultramodern eszközökkel vizsgálják a kutatók bolygónk legkevésbé feltárt élőhelyét, az óceánok mélyét.
Többrétű küldetés
Zoleka Filander odalent az aljzatot vizsgálja, a szárazföldön pedig leendő kutatókat oktat és lelkesít.
Így áll össze egy szaurusz
A kiásástól a kiállításig: években mérhető, észbontóan aprólékos munka és sok millió dollár kell egy dinoszaurusz föltámasztásához.
Üdvözöljük a barna medvék földjén!
Alaszka zordon katmai part vidékén személyes ismeretséget köthetünk a rettegett csúcsragadozókkal.
Denevérek: igaz szerelmi történet
Sokan irtóznak tőlük, de olyanok is vannak, akik beleszeretnek a denevérekbe.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
