Mesz Ajnak megmentése

Nagyszabású ásatás folyik Afganisztán szívében, a tálibok fenyegető árnyékában.

Írta: Hannah Bloch
Fényképezte: Simon Norfolk
Mesz Ajnak: a hely neve pastu nyelven szerényen csak annyit ígér: „kis rézkút”. Pedig korántsem olyan szerények az itteni nagyságrendek. Egy fémipari konzorcium, a China Metallurgical Group Corporation (mcc) 2007-ben harmincéves koncessziót kapott a Mesz Ajnak-i réz kitermelésére. (Kínában óriási a kereslet, ott használják föl a világon kitermelt réz felét.) A cég több mint hárommilliárd dolláros ajánlatot tett, valamint utak, vasút és villamos erőmű építését is vállalta. A bánya így mintegy 1,2 milliárd dollárt hozhat a 2002 óta külföldi segélyekre szoruló, évről évre 7 milliárd dollár adósságot fölhalmozó országnak, állítják a kabuli illetékesek.
A régészek évtizedek óta tudják, hogy Mesz Ajnak földje roppant jelentőségű leletanyagot rejt. Amikor híre ment a koncessziós szerződés aláírásának, rögtön szót emeltek az afgán kulturális örökség védelmében: követelték, hogy csak a terület régészeti feltárása után nyílhasson meg a bánya. Sajnos a lelőhely már rég nincs biztonságban. Ha fizikai valójában nem pusztult is el, a tudomány számára tömérdek Mesz Ajnak-i műremek elveszett – nyomtalanul eltűnt, tolvajok kezére jutott. „Ha nem a bánya, akkor a fosztogatók hada tesz itt tönkre mindent” – állapítja meg keserűen Philippe Marquis francia régész, aki 2009 és 2014 között vezette az ásatásokat.
Hiába a szigorú biztonsági intézkedések, sorozatos incidensek is késleltetik a bánya megnyitását. 2012-ben és 2013-ban több rakétatámadás érte azt a bizonyos kék tetős házat; azóta üresen áll a kínai bányamérnökök számára emelt épület. Aztán ott az ezer és ezer alattomos taposóakna: a szovjet katonák, majd később a tálibok és az al-Kaida emberei rengeteg robbanószerkezetet ástak be a földbe az 1980-as években.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2015. októberi lapszámában.